A bloggal a célom az, hogy bemutassak egy itthon egyelőre kevéssé ismert ideológiát a Social Justice Warrior(SJW)-izmust és hogy betekintést adjak az USA-ban és a nyugati világban jelenleg folyó kulturális háborúba.
Miről szól ez a kulturális háború?
A tágabb konfliktus a baloldali kulturális libertáriánusok (szabadelvűek) és kulturális autoriterek között zajlik, de az előbbiekhez csatlakoznak jobboldali, vallásos puritanizmust elutasítók is. A két oldal között mély társadalom-értelmezési szakadék húzódik.
A szabadelvű oldal szerint a társadalmi fejlődés egy evolúciós folyamat amely szép lassan halad a jobb (egyenlőbb, igazságosabb, békésebb) társadalom felé, de tökéletes soha nem lesz, mivel az ember alapvetően egy tökéletlen lény. Ők az eddig elért eredményekre pozitívan tekintenek, mert szerintük a világ arányaiban soha nem volt a jelenleginél szabadabb, békésebb, gazdagabb, a nyugati civilizáció pedig, bár nem tökéletes, élen jár ebben a folyamatban. Ez a megközelítés a lehető legnagyobb szabadságot adja arra, hogy az ember önmagát kifejezze, mivel szerinte az ötletek közül nyilvános diskurzusban kell kiválasztani a legjobbakat. A rossz ötleteknek azért kell, hogy legyen hely közbeszédben, mert azoktól megszabadulni a legkönnyebben nyilvános vitában, a racionalitás próbájának alávetve lehet. A rossz beszédre a legjobb ellenszer a még több beszéd.
A kulturális autoriterek ezzel szemben azt gondolják, hogy az emberiség eredendően tökéletes társadalmi harmóniában élne, ha a jelenlegi struktúrák, tradíciók és berögzülések ezt nem akadályoznák meg. A fejlődés érdekében csak a rossz társadalmi kultúrát kell megváltoztatni, a tökéletes társadalom pedig elérhető az emberiség tökéletes moralitásra (szociális igazságosságra) nevelésével. A nem felvilágosult vélemények rosszra nevelnek, mérgezőek ezért azokat el kell nyomni (cenzúrázni kell).
Az SJW-izmus, amiről szó lesz, az autoriter oldal domináns ideologiai forrása, ezért az autoriter személyiségek többsége vall valamilyen SJW nézetet és szimpatizál az SJW aktivistákkal, akik a befolyásukat éppen ennek köszönhetik. A társadalmi elit nem kicsi, autoriter beállítottságú része révén az ideológia beszivárog az élet szinte minden területére, köztük a politikába. Így lehetséges az, hogy noha a radikális követői a teljes népességen belül apró kisebbséget alkotnak, az SJW-izmus a nyugati világ egyik legerősebb kultúraformáló tényezője lett, melynek káros hatásai rányomják a bélyegüket a közbeszédre és a legfelsőbb szintig befolyással vannak a politikai logikára.
Update: Jonathan Haidt ennél sokkal kerekebb magyarázatot ad a jelenségre: Az SJW-izmus és a politikai gondolkodás tudományos szemszögből - Jonathan Haidt
Mi az SJW-izmus?
Az SJW-izmust leginkább egy szekuláris valláskent vagy kultuszként lehetne definiálni. Követői egy szélsőbaloldali autoriter ideológiát követnek, amely isten(ek) helyett a társadalmi igazságosságot imádja (persze olyan módon, aminek semmi köze az igazságossághoz). Alapja az emberek közötti különbségeket fetisizálo, marxihoz hasonló osztályharcot hirdető, áldozat-komplexusos identitás-politika. Ez kombinálodik olyan ideológiákkal mint a progresszivizmus vagy a kulturalis relativizmus és egy totalitáriánus, a világot bután, hamisan értelmező nézetrendszert hoz létre.
Maga az ideológia egyáltalán nem új, de az "SJW" kifejezés csak néhány éve létezik és csak most kezd elterjedni annak okán, hogy egy jelentős, a hagyományos politikai oldalakon is átívelő tömeg formálódik ellene.
Az SJW-izmus eredete
A szubkultúra kezdete a 70-es években megjelent amerikai feminista mozgalmáig nyúlik vissza, amikor kialakult a feminizmus azon ága, amely az identitást a világnézetének központi eleméve emelte. Camill Paglia egyenlőseg-feminista, modern feminizmus kritikus, aki személyesen élte meg ezt az időszakot igy emlékszik vissza:
"Én egy egyenlő-lehetőség feminista vagyok. Hiszek abban, hogy a nők szociális es politikai előrelépésének minden akadályát le kell dönteni. Azonban nem hiszem, hogy a nemiség megfelelő az emberi élet teljes spektrumának a magyarázatára. Ez a nemi rövidlátás es rögeszme egy betegség, ami valláspótlékként funkcionál. (...) Ez a problemánk most. Ezek az emberek mindent a rassz vagy a társadalmi osztály szemüvegén keresztül látnak. Ez egy őrület."
A főként bölcsész végzettséggel egyetemről kikerülő feministák nagy tömegben telepedtek meg az amerikai humán felsőoktatásban. Ez lett az ideológia központi műhelye es terjesztője. A polikai aktivistaként viselkedő akadémikusok az általuk uralt szakokat és karokat indoktrináló gyárakként kezdték működtetni újabb és újabb generációkat kitermelve. A humán (pl: kommunikáció, liberális művészetek, angol) diplomákat kapó, SJW elveket magukba szívott fiatalok számára aztan egyenes út vezetett a baloldali sajtóba, ahol az utobbi 30 evben átvették véleményvezér szerepet. Ezzel az ideológia szert tett a kommunikácios hidrogénbombára, amelyel már a közbészedet is képes volt befolyásolni. Ez a jelenség aztán tompított formában szép lassan átterjedt az USA-val szoros kulturális viszonyt ápoló államokra, köztük a legtöbb európaira is. A képviselői Magyarországon a rendszerváltás után jelentek meg "liberális jogvédők" és a rózsadombi villából észt osztó, a náci jelzőt dobáló "liberális" értelmiség formájában. Pozitívum, hogy az angolszász országokkal ellentétben itt az ideológia a felsőoktatásban nem nagyon tudott gyökeret verni, viszont a mainstream baloldali és liberális sajtóban itt is uralkodóvá vált.
Három dolgot azért még most leszögeznék:
-Ennek ennek a téménak nincs köze semmilyen háttérhatalmas összeesküvéshez, kulturális problémáról van szó.
-Senki sem fekete vagy fehér. Az SJW hit egy spektrum, amely a tudatos, ideológiailag képzett aktivistától az elméletről semmit nem tudó, csupán kulturális normáknak megfelelni probáló egyénig terjed. A következő jellemzés leginkább az előbbiekre igaz.
-Az emberijogi aktivisták, bár gyakran SJW-k, nem mindig azok. Sokan vannak, akik kulturálisan szabadelvűek és elutasítják az SJW világképet.
Identitás és hierarchia
Az SJW-izmusnak három alapvető, az emberi jellemre vonatkozó kiindulási pontja van:
a.) Blank Slate (üres tabla) elmélet, amely szerint néhány alapvető ösztönön kívül az emberi elmét teljesen a kultúra formálja. Éppen ezért a különböző emberi csoportok között nem létezhet semmilyen eredendő pszichológiai, mentális vagy viselkedésbeli különbség. A jellemek eltérésének biológiai eredete kizárt.
b.) Az ember egyetlen szociális motivációja a hatalomszerzés. A társadalmi élet csak ennek a függvényében magyárázható.
c.) Az emberek közötti interakciók jellege nem az egyének személyes, hanem az egyes csoportok ("identitások") más csoportokkal szembeni motivációira vezethetők vissza.
Emiatt, noha kimondott céljuk a hátrányos megkülönböztetés ellen való harc, az SJW-k a személyes karakter helyett szinte kizárólag csak a nem/bőrszín/szexualitás által meghatározott identitás mentén hajlandóak bárkit megítélni, ahol az egyén nem sokkal több, mint a címkéinek az összesége. Egy személynek több identitása lehet, amelyek kölcsönhatásba lépnek egymással (interszekcionalizmus).
A különböző identitások és kombinációik külön-külön csoportokat képeznek (A fehér feminista például nem egyenlő a fekete feministával, a meleg férfi nem egyenlő a leszbikus nővel) és egyfajta fordított kasztrendszert, elnyomási hierarchiát alkotnak. Az ebben való elhelyezkedest az adott csoport által évszázadokra visszamenőleg elszenvedett igazságtalanságok mínusz a privilégiumainak mértéke által kapott érték alapján határozzak meg. Minel inkább elnyomott egy csoport, annal magasabban van a ranglétrán és minél több privilégiummal rendelkezik, annál alacsonyabban. Az SJW-k az áldozatiságot dicsőítik, amelynek minden egyes fajtáját a becsület kitűzőjeként viselik.
Azt, hogy adott helyzetben kinek van joga szót emelni és hogy kinek a szava számít jobban részben az elnyomási hierarchiában betöltött szerep, részben pedig a "státusz" határozza meg. Az hierarchiában alacsonyabban lévőnek (elnyomónak) nincs joga a magasabban lévőt (elnyomottat/áldozatot) érintő kérdésben nem egyet érteni a magasabban lévővel. Az elnyomónak nincs joga kritizálni az elnyomottat. Ugyanakkor az elnyomottnak nem csak hogy joga van kritizálni az elnyomót, hanem akár fordított esetben főben járó bűnöket is elkövethet ellene, úgymond megtorlásul. Konkrét példa: Egy fehér sracra fegyvert fogtak és kirabolták a feketék, de ő nem tud haragudni rájuk, mert a privilegizált helyzete miatt tulajdonképpen megérdemelte.
A másik tényező, a státusz attól függ, hogy korábban az illető milyen fokű elkötelezettséget mutatott az elismert SJW vezetők/hangadók által hirdetett tanokkal. Ők leggyakrabban magas társadalmi pozicióval rendelkező aktivisták, médiaszemélyiségek, "akadémikusok". A hangadóként nem elismertektől passzivitást várnak el. Bizonyos státusz felett lehet csak korlátozottan véleményt nyilvánítani. Alatta az "sealioningnek" (https://encyclopediadramatica.se/Sea-lioning), zaklatásnak számít. Ezért van az, hogy az internetes SJW aktivistáknak válaszolóknak, kritikus kérdéseket feltevőknek, a tanaikat nyilvánosan megkérdőjelezőnek nem ellenérvekkel, hanem inzultusokkal válaszolnak, az ellentétes véleményeket pedig gyűlöletbeszédnek (hate speech-nek) minösítik. Ha nem értesz egyet velük, akkor alacsony státuszú vagy ezért eleve nem volt jogod megszólalni.
Kapitalista patriarchia
Az SJW vallásnal a sátán szerepét a 'nyugati, rasszista-szexista, fehér-felsőbbrendű, kapitalista patriarchia tölti be, amelynek célja, hogy elnyomás alatt tartsa és áldozattá tegye a nőket es a kisebbségeket.
"A patriarchia az apák hatalma: egy családi, társadalmi, ideológiai, politikai rendszer, amely erővel, közvetlen nyomásgyakorlással ritualén, tradíción, jogon, etikán es nyelven keresztül meghatározza, hogy a nők milyen szerepet tölthetnek be a társadalomban és amelyben a nők mindenhol alávetett szerepet jászanak."
"A fehérséget kirekesztésre tervezték és hogy egyúttal nekünk, fehérnek besoroltaknak bizonyos komfortokat, privilégiumokat adjon, köztük, politikai, gazdasági es kulturális felsőbbrendűséget. Ezért a fehérség árt azoknak, akiket kirekeszt és másnak sorol be."
"A javaslatunk központi eleme egyszerű: A fehér embereknek meg kell nyílniuk egy bizonyos fajta sérelem előtt ahhoz, hogy őszintén megértsék a faji igazságosságot és annak elérése érdekében dolgozzanak. A kényelmünk és az előjogaink átalában megakadályoznak ezeknek a sérelmeknek a bekövetkeztét, ezért azokat [a sérelmeket] meg kell keresni és ki kell osztani [a fehérek között]."
Rasszizmus és Szexizmus, mint eredendő bűnök
A legsúlyosabb bűnök, amiket el lehet követni az a szexizmus és a rasszizmus. Ez még rendben is lehetne, hiszen minden józan gondolkodású ember beláthatja, hogy pusztán a külső jegyek alapján történő megkülönböztetés buta dolog. Azonban az SJW-k nem ezen szavak szótári, hanem SJW-akadémiai értelmezését használják, amely szerint ezek a fogalmak csakis előítélet + hatalom formában érvényesek. Minden ilyen cselekedet a rendszer által intézményesített rasszizmus/szexizmus egy-egy (súlyosan üldözendö) megnyilvánulása.
"Fordított szexizmus/rasszizmus" nem létezik. Mivel a fehéreké a hatalom, ezért csak fehér ember lehet rasszista színesbőrűvel szemben, fordított irányban legfeljebb előítéletességről lehet szó. Ezért, ha mondjuk a bőrszine miatt hátrányosan különböztetsz meg egy cigányt, akkor te egy mocskos rasszista féreg vagy, aki rosszabb mint hitler. Viszont ha egy cigány diszkriminál téged, akkor ö csak elfogult ("prejudiced") veled szemben, ami teljesen érthetö az általa elszenvedett szörnyű elnyomás fényében. Itt az SJW-k nem látják a nyilvánvaló tényt, hogy a hatalom szinte mindig kontextus-függő. Egy fekete iskolaigazgató és egy fehér diák esetében nyilvánvalóan az elöbbinek van több hatalma. Egy olyan szituációban, ahol egy kisebbségi csoport tagjai többször annyian vannak, mint a többségiek, hatalmi szempontból vajmi keveset számítanak az adott országon belüli arányok.
Ez a kettős mérce figyelhető meg például a feminista SJW-knél, akik egy szexista vicc miatt az elkövető "nyilvános kivégzését" követelik, ugyanakkor #killallmen hastaggel kampányolnak és gyakran vállaljak hogy gyűlölik a férfiakat. Emellett állandóan sírnak a nyugati társadalmak szőrnyű szexizmusa, a nőket elnyomás alatt tartó kultúrája miatt (lasd "manspreading"), de ehhez képest mélyen hallgatnak a világ szerencsétlenebb részein élő nők jogainak sárba tiprásáról és az őket asszonyállati sorban tartó iszlám és egyéb kultúrákról.
Jó példa az angol Goldsmith Egyetemen idén történt eset is, ahol a diákszövetség diverzitási és jóléti hivatalnoka, Bahar Mustafa egy egyenlőtlenség és rasszizmus ellen tiltakozó rendezvényt rendezett, ahonnan (csakis az antirasszizmus jegyében) kitiltotta a fehéreket és a férfiakat.
Róla van szó (male tears = férfi könnyek):
Ezután a rasszizmus es szexizmus vádját felháborodottan utasította vissza, mondván, hogy ő etnikai kisebbségként és nőként nem lehet rasszista vagy szexista. Hiába volt petíció, hiába derült ki, hogy ez a nő is #killallmen aktivista, nem sikerült eltávolítani a pozícíójából. Az SJW védőkampány persze itt sem maradt el. Itt például az independent 'white knight' újságírója kevesli a #killallwhitemen (ölj meg minden fehér férfit) hastaget használó nők számát.
Kulturális relativizmus
Az SJW-k többsége hisz a kultúrális és az etikai relativizmusban. A kultúrális relativisták szerint az egyén meggyőződését és cselekedeteit csak saját kultúrájának kontextusában lehet megítélni. Nincs univerzális moralitás, a "jó" és a "rossz" fogalma kultúra specifikus. Minden kultúra önmagában értékes és egyenlő.
Ehhez szorosan kötődik az etikai relativizmus, miszerint objektív moralitás egyáltalán nem létezik, valaminek az etikusságát az adott egyén vagy társadalom érzései döntik el ("ha úgy érzem, hogy ez az íras rasszista, akkor az rasszista").
Például mivel a muszlimok marginalizált, "nem privilegizált" csoportnak számítanak, ezért az iszlám kultúra nőgyűlölőségét, homofóbiáját (értsd a homoszexuálisokat ki kell végezni), erőszakosságát kritizalók az "iszlamofób" jelzővel való megbélyegzést kockaztatják. Ez olyan esetekhez vezet, mint az angliai rotterhami, ahol 1997-2013 között 1400 többségben fehér gyerek esett áldozatul (elrablás, nemi erőszak, kínzás, szexkereskedelem) az őket "white trash"-nek nevező helyi pakisztáni tagokból álló bűnbandának. A hatóságok számara sejthető volt, hogy mi történik, de nem kezdtek vizsgálatot, mert féltek hogy "oxigent adnak a rasszizmusnak".
Az SJW-izmus csak a szerinte marginalizált rasszoknál ismeri el az etnocentrizmus létjogosultságát. A fehérek esetében, beleértve az európai értelemben vett nemzeti patriotizmust is, annak bármilyen formáját károsnak, sőt rasszistának tartja, a nemzeti jelképekre pedig undorral néz. A fehér középosztálybeli SJW-k (akik mozgalom többségét teszik ki) bűntudatot éreznek a saját és népük sikeressége miatt. A mitológiájuk szerint a nyugati országok gazdagsága és fejlettsége kizárólag azok (korábbi és jelenlegi) kizsákmányoló, imperialista politikájának köszönhető és ugyanez az oka szegény (afrikai, ázsiai) országok nyomorának. Mivel a kultúrák egyenlőek ezért az egyenlőtlenségért csak és kizárólag a politika felelhet.
A kulturális relativizmus és az ember eredendő jóságába vetett hit (vagy más néven "a nemeslelkű vadember legendája") a magyarázata annak az elképesztő felelőtlenségnek, ami az SJW-k migrációhoz való hozzáállását jellemzi. Bizonyos baloldali körökben általános az a vélemény (kíváló hazai példa a 444.hu, Kettősmérce Blog vagy akár az LMP Együtt), hogy az európai bevándorlás-problémára a megoldás a határok megnyitása a harmadik világ előtt. A vérző szívű humanisták számára ennek a lépésnek a társadalmi következményei, a végeláthatatlan utánpótlás, a költségek, a korábbi hullámokkal jöttek integrációs problémái nem számítanak, csak a bevándorlás valós és vélt előnyei. Sokan teljesen komolyan elhiszik, hogy szükség van a kultúridegen, helyi nyelvet nem beszélő, 90%-ban képzetlen bevándorlók további millióira olyan automatizálás felé haladó gazdaságokban, ahol már most is súlyos problémát jelent az emiatti munkanélküliség. Azokra a véleményekre, hogy a fogyatkozó európai lakosságot arabokkal és fekete-afrikaiakkal kell pótolni, mert az nekunk jó lesz, egyszerűen nincsenek szavak. Igen, milyen jó sokszínű embereket látni az utcán és milyen jó, hogy 20 féle étterem közül válatszthatunk, de milyen dolog az, hogy ezeknek az embereknek és leszármazottaiknak jelentős része, és itt most mindegy, hogy 10 vagy 90 százaléka, munka nélkül, segélyen élve, magas bűnözéstől, erőszaktól szenvedő nyomornegyedekben végzi? Hogy lehetne máshogy értékelni azt a folyamatot, hogy azelőtt a jólét és egyenlőség mintáiul szolgáló országokban mára milliós, gyorsan szaporodó tömegek élnek a társadalmon kívül? Hova vezet ez? Hiába lehet mutogatni a másik, beilleszkedett részre, attól még tény marad, hogy a szűretlen, tömeges bevándorlás együtt jár az integrációra képtelen résszel is. Igen, segíteni kell a háború elől menekülőknek, de nem letelepítéssel, hanem ideiglenes menedékkel, a túlélésük biztosításával.
Elnézve az európai közhangulatot, a baloldali elit ezen része hatalmas pofáraesés előtt áll. Európában folyamatosan nőnek migráció-ellenes pártok. Az SJW-izmust majdnem hogy államformává tevő Svédországban az egyetlen tömeges bevándorlást ellenző, a teljes média által folyamatosan nácinak bélyegzett Svéd Demokraták 5 év alatt 5%-osról 25%-osra nőtt és ma már a legnagyob párt. Ez nem sok esélyt mutat arra, hogy a politikai és a média elit gyenge, izzaddságszagú érvekkel, megszégyenítéssel felül tudja írni a választók valóságképét. Azzal, hogy nem hajlandóak az igen is létező problémáról őszintén beszélni, azzal, hogy racionális helyzetértékelés és megoldáskeresés helyett a multikulti vagy az vagy egyes kisebbségi/bevándorló kultúrák kritizálóit automatikusan szalonképtelennek, rasszistának nyilvánítják, függetlenül a kritika valóságtartalmától, csak frusztrációt szül és a sokszor nem kevésbé fogyatékos szélsőjobboldal karjaiba hajtja a választókat.
Az igazán szélsőségesek a végtelen egyenlőség-imádatukban nem csak az etnocentrizmust utaítják el, hanem a közvetlen családcentrizmust is. Például az egyik címzetes SJW, egy Tauriq Moosa nevű újságíró szerint aki saját gyereket csinál, ahelyett hogy örökbefogana egy hátrányos helyzetűt Afrikából az önző és genetikai diszkriminációt követ el, ami egy szinten van a rasszizmussal. Ez az ember nem egy elmegyógyintézetből írkáló noname blogger, hanem egy díjnyertes, elismert újságíró, játék-, pop-kultúra kritikus, aki olyan mainstream újságoknak ír, mint a Guardian, a Polygon vagy a TheDailyBeast. Moosa pár hónapja törölte a Twitter accountját, mert nem bírta tovább azt a szörnyű terrort, hogy az emberek válaszolnak (!) a baromságaira. Komolyan, senki nem fenyegette, csak válaszoltak neki. Ezután hashtag kampány indult a védelmében és mindenféle cikk született az internetes zaklatás szörnyűségéről (link1, link2).
Mikroaggressziók
Az SJW-knek van egy olyan berögzülésre, ami valahogy úgy hangzik hogy "ha valaki valamit gondol, akkor mást is gondol, csak nem mondja ki". Például egy marginalizált csoport tagjainak életmódjára tett megjegyzés mögott nácifasiszta gondolkodásmódot kell sejteni.
"A hallgatók folyamatosan jelentik az ellenséges osztálytermi légkör eseteit, ahol a fehér felsőbbrendűség, a patriarchia, a heteronormativitás és más intézményesített elnyomások manifesztálódnak. Empirikus bizonyíték van arra, hogy strukturális és interperszonális mikroaggressziók súlyos kárt tesznek a színesbőrű emberek pszicho-fiziológiai egészségében és az egyetemen maradási statisztikáiban."
Az tanár bűne az volt, hogy a hallgatók dolgozataiban kijavította a helyesírási hibákat. Külonösen súlyos inzultust követett el a színesbőrű diákokkal szemben azzal, hogy a "Benszülött" szót átjavította "benszülöttre" ezzel megerősítve a bennszülött emberek fehér, gyarmati elnyomását. Ezen kívül egy beszélgetés alkalmával megfogta egy fekete hallgató karját. A fekete hallgató szerint "A tanar-diák közti fizikai kontaktus nem helyes. Ha ezt egy idősebb fehér férfi teszi egy fiatalabb feketével annak egyéb vonatkozásai is vannak."
De nem csak a hat (nem vicc!) diverzitásért felelős hivatallal rendelkező UCLA-rol van szó. Az amerikai egyetemek sorra jönnek elő szavakat tiltólistára tevő házirendekkel.
Szintén az UCLA-n történt az, hogy a személyzet utasításba kapta, hogy bizonyos kifejezések, mint a "Csak egy faj, az emberi faj letezik", "Amerika egy olvasztótégely" es "Az állást a legképzettebb személynek kell megkapnia" ezentúl nem elfogadhatóak. A Guardian egyik SJW újságírója ezzel kapcsolatban ezt írja: "Azzal, hogy nem látod a rasszt csak figyelmen kivul hagyod a rasszizmust, nem megoldod". Egy masik lap, az Everyday Feminism szerint "a színvakság árványteleniti az emberek identitását".
Igen, a Martin Luther King által vágyott "színvak" társadalom manapság rasszistának számít. Helyette a "faji öntudat" a kívánatos, ami a mások által vallott áldozati lét (leginkább fehérek általi) folyamatos elismerését és az előtte való hajbókolást jelenti.
Szólásszabadság, polkorrektség
Az SJW-k szerint a teljes szólásszabadság csak az igazságtalan rendszer privilegizált haszonélvezői számára hasznos és azzal jár, hogy a sérülékeny, kirekesztett emberek lépten nyomon traumatizáló véleményekkel találkoznak, amelyek további mélységbe taszítják őket. Az, hogy emberek "sérülnek" fontosabb bármilyen magasztos elvnél, ezért a szólászabadságot korlátozni kell. A közbeszédben nem megengedhető olyan beszéd, vélemény vagy önkifejezés, ami a marginalizált csoportok tagjainak érzéseit sértheti. Példaul olyan szavak, mint a "blackboard", "crazy", "retard", "black" vagy akár az informatikában a kezdetektől használt master/slave terminológia. A sértőség nem valami objektív mérce alapján itélendő meg, hanem pusztán a sértődött érzései alapján.
Az egyik SJW az őket cenzúra-törekvéssel vádlóknak így válaszol:
"Nekem nem tűnik úgy, mint ha el lennétek hallgattatva...Ezért amit valójában mondtok az nem az, hogy el akarunk benneteket hallgattatni, hanem az, hogy van bátorságunk megpróbálni kikezdeni a platformot, amit a rasszista és nőgyűlölő társadalmunk biztosít két privilegizált fehér férfinak. Ez az amiben bűnösek vagyunk. Azt mondjátok, hogy nektek személyesen jogotok van ahhoz a platformhoz, amihez más embereknek nincs és hogy nektek, személyesen meg kell tartanotok a vezető szerepet a platform felett. Mi azt mondjuk, hogy álljatok a pokolba félre! Más emberek is megérdemlik ezt a platformot, akik nem fehérek, akik nem féfrfiak, akik nem privilegizáltak.
Álljatok félre és ahhoz hogy ezt megtegyétek, helyet kell biztosítanatok ezeknek az embereknek, ahol azok beléphetnek a párbeszédbe...Arról a képmutatásról akarok beszélni, amíg miközben ideállnak és azt mondják, hogy a szólászabadság mellett állnak mindeki számára, addig tagadják azt a cenzúrát amiben ők vesznek részt."
Tehát azzal, hogy fehér férfiként véleményed van az elnyomottakat érintő kérdésekről és nem értesz egyet velük (mármint azzal, amit az SJW-k szerint gondolnak), azzal cenzúrázod őket.
"Peter Hitchens, amikor azt írod, hogy az iszlám légköre [diskurzusa] az, amiért a muszlim férfiak erőszakolnak, akkor cenzúrát követsz el, mert ezzel azt mondod, hogy az iszlám légköre rossz, nem megengedhető, amivel nem értesz egyet."
Magyarul: Más kultúráról nem lehet negatív véleményed, mert azzal elnyomod őket.
"Hadd mondjam el a véleménykülönbség hogy működne. A véleményülönbség az lenne, ha Peter azt mondaná, hogy "Én nem vagyok muszlim, de más lehet az....Ez egy véleménykülönbség."
Megint csak: "csak kussolni van jogod, ítéletet nem mondhatsz felettük"
"Alapvetően, a szólsászabadság csak egy eszköz...Az a jelentőségteljes társadalmi változás elősegítésére való. A célja, hogy előrevigye a demokráciát és hogy dacolhassunk a hatalommal és kimondhassuk az igazságot vele szemben. Az nem arról szól, hogy másokat kizárhassunk. A probléma az, hogy a platform jelenleg nem egyenlő. Nem az a helyzet, hogy mindenkinek ugyan azok a privilégiumai, hogy mindannyiunknak hozzáférése van nemzeti újságokhoz [véleményt mondani], és hogy mindannyiunkat meghallgatnak. Az, hogy itt vagyunk, mind privilegizáltak és más emberek nincsenek meghívva azt demonstrálja, hogy az embereket privilegizáljuk, amikor felületet adunk neki. És a gond az, hogy amikor úgy beszéltek ahogy ezek az emberek [az ellentábor], amikor azt mondjátok, hogy más emberek kevesebbet érnek, hogy a választásuk kevesebbet ér. És ezek az emberek a legkevésbé privilegizáltak. A részünkről azt tehetjük, hogy kiegyenlítjük a platformot. Hogy ezt megtegyük nem beszélhetünk rasszista, szexista módon...Mert azt gondoljuk, hogy az etnikai kisebbségek és a nők hangja fontosabb, mint ezeknek a férfiaknak a joga, hogy nőgyűlölők és rasszisták legyenek [semmilyen értelmes mérce szerint nem rasszisták]. Ez az ami mellett mi rendkívüli módon kiállunk...Olyan atmoszférát akarunk teremteni, ahol minden embereknek van szólásszabadsága és ezt üdvözlő légkörrel kell biztosítani. A probléma az, hogy a sértések aktívan elősegíti a marginalizált csorportok cenzúráját.
...
Tehát az agyalágyultak egyenlőtlenség ellen (itt is) egyenőtlenséggel akarnak harcolni.
Ennek megfelelően az SJW-k energiáinak legnagyobb része a gondolatrendőrség üzemeltetésére, azaz az eretnek gondolatok online mobokkal, tüntetésekkel, megszégyenítéssel való üldözésére megy el. A szent cél érdekében való harctól kielégülő SJW-k tömegei várják, hogy megsértődhessenek, majd hadjáratot folytathassanak az elkövető ellen.
Az SJW egyetemi oktatók előszeretettel alkalmaznak szó-tiltólistákat. A CSU (Carolina State University) egyik "női tanulmányok" professzora bejelentette, hogy ezen túl jegyeket fog levonni, ha szexista nyelvezettel (pl "mankind" szo) találkozik a dolgozatokban. A Washingtoni Egyetem több tanára is alkalmaz hasonló tiltólistát. A diákok retorziókat vagy akár bukást kockáztatnak például az "illegal alien", a "male", "female" szó használatával vagy ha nem fogadják el a színesbőrű hallgatók "élményeit". Egyikük úgy fogalmaz, hogy "A hallgatók fel fogják ismerni, hogy a fehér előjogok hogy működnek a mindennapi társadalmi struktúrákban és intézményekben". Egy másik azt követeli a diákjaitól, akik közül egyet korábban "fehér szarzsáknak" nevezett, hogy "Értsék meg a rendszerszintű igazságtalanságok áldozatainak a haragját." Többen oktató azt is megköveteli, hogy "ismerjék el a rasszizmus, osztályizmus, szexizmus, heteroszexizmus és az elnyomás más intézményesített formáinak a létezését".
Nem minden SJW akarja jogilag korlátozni a szólásszabadságot (annál is inkább, mivel az USA-ban azt szinte lehetetlen lenne elérni), de vannak olyanok, akik ilyen eszközhöz nyúlnak.
Egy kanadait férfi ellen büntetőpert indítottak két női politikai aktivista zaklatása miatt. A grafikus munkát vállaló férfi együtt dolgozott a két nővel online egészen addig, amíg el nem utasította az egyik nő azon ötletét, hogy "ráuszítsák az internetet" egy fiatal, szintén kanadai fejlesztőre, aki egy olyan játékot, készített, amiben a feminista Anita Sarkeesian-t kell addig ütni, amíg véres nem lesz a képernyő. Az egyik aktivista tweet-jei szerint azt akarta, hogy "az internet gyűlölete hatással legyen a fejlesztő valós életére", majd tweet-ben figyelmeztette a lehetséges munkaadókat nehogy felvegyek a fejlesztőt. Még a helyi újságnak is szólt, hogy linkeljék a sztorit. A grafikus ezzel a módszerrel nem értett egyet, mondván "ez a megszégyenítes legalább annyira helytelen, mint a játek". A két nő szerint ez fenyegető zaklatás, ezert feljelentést tettek, majd egy baráti talakozón beszélték meg hogyan fogják a grafikust nyilvánosan megszégyeníteni. Emelett haragos tweet-tekkel bombáztak a követőiket a férfival kapcsolatban, köztuk olyannal is, amiben az egyik nő magát 13-évesnek, a férfit pedig pedofilnak hazudta. A férfit a munkaadója kirúgta.
A Charlie Hebdo mészárlás után olyan, a terroristáktol majdnem hogy bocsánatot kérő vélemények hallatszottak, hogy "Nem kellett volna a fel Charlie Hebdo-t lemészárolni, de igázából maguknak köszönhetik a dolgot, mert gyűlöletbeszédet folytattak". A merénylet után sorra jöttek az olyan cikkek, hogy a gyűlöletbeszédet limitálni kell vagy hogy Franciaországban védik az anti-muszlim gyűlöletbeszédet. Feháborodást váltott ki az PEN amerikai író egyesület CH-nak adott kitüntetésése is: "Nem minden nyugati író hódolt be az iszlamofóbiának" -írták az SJW tagok.
Biztonságos helyek
A negativ kampány gyakran vezet sikerre, mert az érintett intézmények és cégek vezetői rettegnek a negatív sajtótól és inkább beadják a derekukat. Például ez történt amikor sikerült megakadályozniuk az abortuszvitat az Oxfordi egyetemen. Szerintük ugyanis két férfinak nincs joga a női méhről vitatkozni.
Listen and Believe (hallgass és higyj)
Az Anita Sarkeesian egyik mondatáról elnevezett "hallgass es higyj" elv arra vonatkozik, ahogy az SJW-k a védendő csoportok tagjai által tett panaszokhoz való hozzáállást elképzelik. Ez leginkább a nőket ért zaklatás és erőszak kapcsán kerül elő és azt jelenti, hogy ha egy nő erőszakról vagy zaklásról panaszkodik, akkor el kell neki hinni, amit mond. Nem csak úgy gondolják, hogy az illetőt meg kell hallgatni és komolyan kell venni, hanem úgy, hogy a mondandóját tényként kell kezelni és később sem szabad kétségbe vonni semmilyen kritikus kérdéssel.
Rape culture (nemierőszak kultúra)
Az gender (SJW) feministák minden megtörtént vagy lehetséges nemi erőszakban a "nemi erőszak kultúra bizonyítékát látják. A gender feminista dogma szerint ugyanis a nemi erőszak és az attól való fenyegettség a patriarchiában a férfiak legjobb fegyvere a nők alávetettségének a fenntartására. Szerintük a nyugati társadalmakban "nemi erőszak kulúra" (rape culture) van, mert a szexuális erőszak elfogadottnak számit (hol??) és vele kapcsolatban bűnös, társadalmi szintű összekacsintás van.
Nehány konkrét idézet:
"A nemi erőszak bármilyen formában előnyös az uralkodó fehér férfi osztálynak. A nemi erőszak egyfajta terrorizmus amely súlyosan korlátozza a nők szabadságát és a férfiaktól függővé teszi a nőket." (Susan Griffin, feminista iró)
"A férfit mindig nyugtalansággal és fenyegetettséggel tölti el a lehetőség, hogy a nő egy napon majd jogot formál az emberi létezés teljes jogára, ezért módokat talált arra, hogy rabszolgasorba taszítsa. A család által feleségként és anyakent magához láncolta, gyámoltalanná és függőveé tette, dolgoztatta, amikor szükseége volt a munkájára, pszichésen es fizikailag izolálta őt, majd a hatalmának és a nő tulajdonná, tárggyá, egy darab hussa alacsonyitasanak a bebiztosítására meg is erőszakolta őt." (Mary Ann Manhart)
Az "rape culture" alapjainak lefektésében meghatározó jelentőségű "Against Our Will" (Akaratunk ellenére) című könyvben a szerző, Susan Brownmiller ezt irja:
"A férfi felfedezése, hogy a nemi szervét fegyverként használva félelmet kelthet, a tűzhasználat és az első kezdetleges kőbalta mellett az őskor legnagyobb felfedezése. Azt gondolom, hogy az őskortól napjainkig a nemi erőszak kritikus szerepet játszott....az nem több és nem kevesebb, mint annak a fenyegetésnek a folyamata, amellyel minden férfi minden nőt rettegésben tart."
A radikális posztmodern feministák abból indulnak ki, hogy a nők félelemben élnek, mert minden férfi potenciális erőszaktevő. Véleményük szerint nem a nőket kell elővigyázatosságra okítani, hanem a férfiakat kell megtanítani, arra, hogy ne erőszakoljanak (mintha egy erőszakolót erdekelne a felvilagositas). A nők erőszak elkerülésére való tanítása az "az áldozat hibáztatása". Az áldozatnak feltétlenül hinni kell. Egy állítása szerint szexuális támadason átesett nő szavainak bármiféle megkérődjelezése, bizonyítékok kérése, a kontextus vizsgálata bűn, "rape apology", a nemi erőszak mentegetése. Azt is állítják, hogy a nemi erőszak soha nem személyes, hanem minden esetben politikai cselekedet.
Az SJW-k fő felségterületükön, a felsőoktatásban sikeresen lobbiznak a velük általában szimpatizáló politikai döntéshozóknál is. A nemes cél álcája mögé bújva, morális pánikokat keltve hatással voltak az amerikai oktatási törvényre is. A törvény egyenlő bánásmódról szóló, "Title IX" nevű cikkelyének 2011-es módosítása kötelezi az államilag támogatott intézményeket, hogy a szexuális bűncselekmények vádja esetén belső bizottságok ítélkezzenek, amelyek a bizonyítékok elbírálásánál a bíróságokon használt bizonyítottság helyett a "bizonyítékok túlsúlya" alapján hozzanak döntést. A mindenféle felelősségtől és a rendkívül hangos SJW-k által keltett botránytól félő adminisztrációk túlzott buzgósággal implementálták is a jogszabályt. Ez morálisan megkérdőjelezhető eljárások és ítéletek sorát eredményezte. Az intézmények ellen a valódi bírósági és rendőrségi eljárás meglététől és eredményétől független, ilyen ügyekben képzetlen tagokból álló ítélőszékek által kizárt hallgatók több tucat pert indítottak. Az egyik áldozatot védő ügyvéd így jellemzi a helyzetet:
"Amikor megváltoztatod a bizonyítékokra vonatkozó sztenderdeket, ezek az esetek nagyon nehezen védhetővé válnak. Nagyon könnyű a panasz mellé állni és nagyon nehéz az ítéletet megváltoztatni."
"Az iskolák majdnem hogy félnek nem a fiatal férfi ellen ítélni. Ha nem ezt teszik, akkor nőgyűlölők vagy nem elég érzékenyek az áldozat jogaira."
A Harward Egyetemen bevezetett szabályok olyan jól sikerültek, hogy az iskola volt 28 korábbi és jelenlegi jogi professzora nyílt levelben tiltakozott ellene. Itt azt írják, hogy:
Szerintük a szabályok szexuális zaklatás fogalmának szóbeli cselekményekre való kiterjesztése miatt veszélyesek az akadémiai megismerésre olyan témák esetén, mint a nemi erőszakra vonatkozó törvények.
"Az új szabályok szerint a beszéd szexuális cselekmény lehet és ha kéretlenek, akkor szóbeli cselekmények szexuális zaklatás vádja alapjául szolgálhatnak."
Ez az egész olyan légkört eredményez, ahol sokak szerint ha egy nő utólag megbán egy szexuális együttlétet, akkor az nemi erőszak volt. Hasonló az azóta feminista ikonná vált Matress girl esete, aki az ágymatracát minden előadására elcipelte, mert az őt szerinte megerőszakoló fiút ártatlannak találták. A srác perli az egyetemet, mert az eljárás során a személyes adatait nem védték, így a nevét egy életre megbélyegezték. Itt annyira működik a feminista testvériség és a "listen and belive" elv, hogy a feminista-SJW média simán ezek mellé az alaptalan esetek mellé áll. Volt olyan újságíró, aki kifejezetten a kampuszokon elharapózott nemi erőszak alátámasztására ment az egyik egyetemre anyagot gyűjteni és meg is találta, amit keresett egy kitalált nemi erőszak formájában. Az újságírói etikával ellentétesen a legalapvetőbb erőfeszítést sem tette a történet valódiságának ellenőrzésére, majd amikor kiderült az igazság csak félig őszinte bocsánatkérésre futotta. Olyan eset is volt, ahol egy részegen, ájultan fekvő diákot orális szexben részesített egy lány, de aki két évvel később úgy döntött, hogy szexuális erőszak történt. A gyanusítottat mellette szóló bizonyítékok ellenére kirúgták..
Az SJW-k befolyását mutatja, hogy még az amerikai elnök hivatkozott arra az általuk mindehol lobogtatott statisztikára, amely szerint az egyetemeken minden ötödik nő szexuális támadás áldozatává válik. A valóságban az arány az igazságügyi minisztérium tanulmánya szerint 0,61% a hallgatóknál és 0,76% a nem hallgatóknál, tehát a kampuszok biztonságosabbak, mint a külvilág.
Azt hiszem, hogy bevezetésnek elég lesz ennyi. A következő bejegyzésben az SJW-k "nerd" kultúra elleni háborújáról lesz szó.
