SJW Riporter

A SocJus tíz parancsolata

2017. augusztus 18. 07:43 - leader of noobs

Nem rég találtam egy videóra, amely a SocJus (Social Justice) vagy más néven az SJW-izmus/baloldali-posztmodernista-progresszivizmus -vagy akárhogyan nevezzük- jelenség íratlan törvényeit kicsit viccesen összefoglalja. Ezeket nézzük most példákkal és magyarázattal:

1. A SocJus előtt ne legyen más vallásod vagy istened

A SocJus mozgalom szekuláris természetű. A hagyományos vallásokat a múlt és az elnyomás eszközének tartja és azokat (néhány kivételtől eltekintve) elutasítja. Bizonyos esetben megférnek egymás mellett, de a SocJus dogmák prioritást élveznek.

2. Az érzelmeket tartsd előrébb valónak a tényeknél

Az SJW ideológia a posztmodernizmusból gyökerezik. Ez a filozófia visszautasítja az objektív igazság létezését. Ahelyett abban hisz, hogy minden szubjektív. Nincs objektív valóság, hanem minden értelmezés és narratíva kérdése. Ebből az következik, hogy (elvileg) bárkinek a "valósága" egyenértékű bárki más "valóságával". Amit igazságnak gondolunk, az egy társadalmilag konstruált, konszenzusos narratíva. Az egyedüli dolog, ami felsőbbrendűséget biztosít valamely narratívának egy másik felett az, hogy kinél van a kevesebb hatalom.

listenandbelieve.jpg

Ez a parancsolat azzal az SJW körökből hallható követeléssel fejeződik ki, hogy ne a tényeket tiszteljük elsősorban, hanem a "Halgass és Higyj!" elvét alkalmazzuk. Bővebben itt.

Hihetetlen, de tényleg nem viccelnek: "Négy ok, amiért az objektivitás megkövetelése a társadalmi igazságosságról szóló vitákban elnyomó lehet":

"Akik objektívnak tűnnek azok, azok csak privilegizáltak."

"A fekete feminista gondolkodás a marginalizált emberek megélt tapasztalatait helyezi a középpontba. Azt mondja, hogy a szubjektivitás értékes, mert az emberek megélt tapasztalatai értékesek - mert az emberek kimondott igazságai, önmagukban igazságok..és az ellen érvel, hogy az objektivitás elve minden tudományos területen fontos."

Némelyek egészen odáig mennek, hogy tudományos módszert a patriarchális elnyomás imperialisztikus eszközének tartják, amit vissza kell utasítani:

"A tudomány a nyugati modernitás terméke, amit el kell törölni":

Newton Törvényei egy nemierőszak kézikönyv

E=mc^2 egy szexista egyenlet, mert a fényt privilegizálja

 

 3. Tiszteld az áldozatot.

Az SJW-k az általuk kívánatosnak gondolt változások előidézése érdekében felhasználják az emberek mások szenvedése miatt érzett empátiáját. A tények helyett az áldozat narratíva emocionális erejét hangsúlyozzák. A Gondolj a Gyermekekre nevű, érzelmi manipulációra alapozott érvelési technikájuk a bal térfélen sokakat meggyőz.

Az áldozatnak ellentmondani gyakorlatilag szentségtörés.

E parancsolatnak köszönhetően az olyan érzelmileg megindító történetek, amelyek később hamisnak bizonyulnak is "tanmesének" számítanak, mert a "felhívják a figyelmet a vad szexizmusra", "dialógust kezdeményeznek az óriási problémáról". A SocJus narratíva támogatása fontosabb, mint a történetek hitelessége.

Az áldozatok védelmében cenzúrát kell alkalmazni.

free-speech.jpg

 4. Hódolj a Hét Szent Identitás előtt.

A közmegegyezéses szent indentitások:

-nők
-feketék/people of color (PoC)
-LBGTQ
-latino-k
-amerikai őslakosok
-fogyatékosok
-muszlimok

Az ezekkel a csoportokkal kapcsolatos narratíva mindig az elnyomók és elnyomottak sémán (férfiak-nők, fehérek-színesbőrűek, heteroszexuálisok-melegek), vagyis a PC-játékon alapul, ami hanyag fordítással így szól:

1. Azonosíts egy emberi tevékenységi területet
2. Vedd észre a siker eloszlását
3. Azonosítsd a nyerteseket és a veszteseket
4. Állítsd, hogy a vesztesek csak azért vesztesek, mert  a győztesek elnyomják őket
5. Vedd védelmedbe a veszteseket
6. Érezd magad biztonságban az átfogó világképedben
7. Örülj a morális felsőbbrendűségednek
8. Fordítsd az utálatodat az újonnan felfedezett ellenségeid (elnyomók) felé
9. Ismételd ezt mindig, mindenkor.

Ha valahol a társadalom nem ad ezeknek a csoportoknak tiszteletet vagy nem alkalmazkodik hozzájuk akkor az egy BŰN. A diverzitás politikai erény, aminek a terjesztése morális kötelesség. A cél a szent indentitásúak arányának növelése az élet vonzónak kikiáltott területein. Ahol ez az arány nem éri el a kívánt értéket, ott egész biztosan ártó tényezők dolgoznak. Az SJW logika ezzel kapcsolatban úgy működik, hogy:

Mivel minden csoport tökéletesen egyenlő (egyforma), ezért a közöttük lévő különbségeket (más tényező hiányában) csakis egyéni/rendszerszintű/kulturális elnyomás hozhatja létre.

Persze ez csakis akkor igaz, ha vonzó területről van szó és a védendő identitások vannak kisebbségben. Például óriási probléma, hogy a trendi és jól fizető tech szakmákban kevesebb nő van, mint férfi, de az sohasem gond, hogy az oktatásban, az egészségügyben a nők vannak többségben, hogy a veszélyes és piszkos munkákat szinte kizárólag férfiak végzik és hogy a munkahelyi halálesetek >90%-a férfi.

A védelem csak a hét elnyomott identitás számára jár. Az olyan, sikeres kisebbségek, mint az amerikai ázsiaiak a sikerük miatt nem lehetnek áldozat identitások. Nem is elnyomók, de diverzitás szempontjából fehérnek számítanak.

5. A fehér bőrűek Eredendő Bűnnel születnek és bűnbánatot kell tanúsítaniuk.

A zsidó-keresztény vallások szerint az ember eredendő bűnnel/bűnben születik Ádám és Éva szabályszegése miatt. A JoscJus vallásnál az egyén bűnösséget szintén az ősei, a bőrszíne határozzák meg. A "bűn" helyett a "privilégium" újbeszél szót használják. Az embernek a (fehér/férfi) privilégiuma miatt szégyent kell éreznie és "vezekelnie" kell érte. Ilyen vezeklés lehet a privilégium nyilvános beismerése (megbánása), az áldozatok ügye mellett való kiállás (virtue signalling), vagy szimplán "engedelmesség".

44b8c25a51816fc0be3c78e0ca58ce7d--criminal-justice-social-justice.jpg

ct-white-privilege-is-real-20160125.jpg

072316_whites.jpg

tumblr_n63xga76kx1qgqkyio2_1280.jpg

A privilégium koncepciója az elnyomó identitás minden tagját terheli. Egy fehért még akkor is, ha az ősei elnyomottak voltak vagy mondjuk a rabszolgák felszabadításáért harcoltak. Az SocJus hívők szerint ez semmin nem változtat, mert "ők a jelenben részesülnek a fehérség/rabszolgaság előnyeiből" vagy "az interszekcionális elnyomási rendszer hasznából", ahol elnyomások szövevénye tarja lent az áldozati identitásokat. 

Berkeley: a transznemű és a rasszon alapuló kisebbségeknek safe space-eket követelő tüntetők láncot alkottak a kampusz egy része felé vezető úton és csak a latinó, fekete diákokat engedték át, a fehéreket nem. 

Ahogy a legelső posztban már írtam, az SJW gondolkodás egyik alapja az ember eredendő jóságában és a jellemének tetszőleges alakíthatóságában való hit (Blank Slate/Tabula rasa elmélet). A 'nemes lelkű vadember' legendája szerint az őskori társadalmak tökéletesek voltak, de később a társadalmi rendszerek elrontották őket. A fundamentalista SocJust ideológia egyik következtetése, hogy csak akkor lehet igazi egyenlőség, ha a fehér férfiak által dominált nyugati rasszista-szexista-kapitalista-heteronormatív-idegengyűlölő társadalmi rendet lerombolják és felszabadítsák a marginalizált identitásokat az elnyomás alól. Jordan Peterson szerint ez (a SocJus ideológia totális térnyerése esetén) maga a nyugati civilizáció lerombolását jelentené. Szerintem ez nem fog megtörténni, mert (egyelőre) kb. 10% lehet a valóban SJW-nek nevezhetők aránya. Igazán elborult, erőszakra is hajlandó SJW szélsőbalosból (Antifa, BAMN) pedig nagyjából annyi van, mint valódi náciból, tehát ezrelékek.

6. A SocJust ne káromold

A SocJus fanatikusoknál hangsúlyos a köznyelv kontrollálásának az igénye. Bizonyos, problematikusnak vélt szavak használatát vagy bármilyen gondolatot, ami a SocJus szentségeit sérheti tabunak tekintenek. Aki nem ért egyet a SocJus-szal, az minimum téved, de inkább gonosz ****ista. Az ártalmas gondolatok kimondása erőszak.  Az egyet nem értés zaklatás. Az ellenállókat a közéletből ki kell szorítani, a bűnös gondolatok terjesztőit el kell üldözni:

A Yale egyetem "Interkulturális Ügyek Bizottsága" felhívást tett közzé, hogy a hallgatók óvakodjanak a kulturálisan sértő Halloween jelmezek viselésétől, amire válaszul az egyetem egyik adminisztrátora egy levelet írt, amelyben nem értett egyet, hogy az intézmény egyre inkább a cenzúra és a tiltások helye. Ezután tüntetők üvöltöztek a nő szintén ott tanító férjével.

Middlebury college: Hisztéria Charles Murray előadása ellen.

Berkeley-ben erőszakos antifa aktivisták törtek zúztak, hogy Milo Yiannopulos beszédét megakadályozzák. A polgármester megakadályozta az ellenük való fellépést.

arton1466.jpg

Jordan Peterson-t nem hagyják beszélni a McMaster egyetemen.

Az Evergreen State College biológia professzora, Bret Weinstein nem értett egyet azzal, hogy az egyetemen hagyományos "Távolmaradás napján" idén nem a színesbőrű diákok és oktatók hagyják el (önszántukból) egy napra a kapuszt, hanem a fehéreknek kell ezt megtenni "kötelezően". Erre válaszul mérges SocJus hívők csoportja vonta kérdőre.

Később a hisztériában szabályosan túszul ejtették az egyetem vezetését. Az egyetem rektorát csak kísérettel engedték ki WC-re. (lol). Azt követelték, hogy hogy Weinsteint függesszék fel, fegyverezzék le a kampusz-rendőrséget, hozzanak létre egy támogató pozíciót az illegális bevándorló diákok támogatására és tegyék köztelezővé az "érzékenységi és kulturális kompetencia tréninget" az egyetem dolgozói számára.

evergreen-bats-twitter-640x480.jpg

Evergreen "rendőrség".

Szintén ide tartoznak azok törekvések, hogy az online közösségi szolgáltatásokat megtisztitsák a nem polkorrekt véleményektől.

Többek között a mainstream sajto (például Wall Street Journal) altal keltett morális pánik hatására egy halom nagyobb hirdető kezdte bojkottálni a Youtube-ot, mondván hogy a hirdetéseik "extremista" tartalmak mellett is megjelennek. Erre válaszul a Youtube gyakorlatilag minden nem 100%, családbarát vagy polkorrekt tartalomat demonetizált (reklámmentesitett), ezzel nehéz helyzetbe hozva számtalan független tartalomgyártót. Azonban ez csak egy gyors válaszlépés volt. A végleges rendszerrel most készültek el. A "terror tartalom elleni elkötelezettég" cimű blogbejegyzésük szerint ezen túl a "Megbizható Megjelölő Programba" bevett ultra-SJW NGO-k munkatársai fogják azonositani az extremizmust és a gyűlöletbeszédet. Például az Anti Defamation League (ADL), akik szerint Pepe a béka egy gyűlölet-szimbólum vagy akik a hazug "szexista gémerek" narrativát propagálják.

Az ADL tweet-je: "Az internetet safe space-sze tesszük mindenkinek":

adl.png

 

s9hcc9vnk6dz.jpg

Igen, a fenti számok gyűlölet-szimbólumok.

 Az igazán felháboritó az, hogy az olyan videókat is cenzúrázni (izolálni) fogják, amelyek nem szabálysérőek, de a megbízható megjelölők "vitatható vallási vagy felsőbbrendűségi tartalomként" azonosítanak. Ugyan nem törlik őket, de az ajánlásokban nem fognak szerepelni és nem lehetnek alattuk kommentek és like-ok sem. Az "érzékeny" kifejezésekre keresőket pedig a "megfelelő" vélemények felé irányítják. Persze mit is várhatunk, amikor a Youtube CEO szerint őt félbeszakitani szexista mikoraggresszió.

Sajnos mára egyértelmű, hogy a Google-ben is a szilicium-völgyi progresszív vélemélnyterror uralkodik. Érdemes elolvasni James Damore (volt) Google mérnök maifesztóját a "gendergap" nyilvánvalóan hibás értelmezéséről és más véleményen lévők elhallgattatásáról a cégnél. Sokat olvastam a reakciókat az utóbbi napokban. Az amúgy nagyon is kimért irást a médiában totálisan félre-reprezetálták, diverzitás ellenesnek, szexistának bélyegezték. Az egész a baloldali tudománytagadás iskolapéldája. Nagyon hasonlít a GamerGate-hez, ahol szintén a nőket érő szörnyű elnyomás nevetséges narratíváját erőltették.

Egy összefoglaló video:

Más példák:

Cornell Egyetem: Rombold le a maszkulanitást (férfiasságot). Harcolj a heteróság ellen. Heterónak azonosulni nincs rendben. A maszkulanitás és a heteróság kizárólag azért léteznek, hogy marginalizálják és hasznot húzzanak a "más" emberekből.

7. A hatalmadat használd az erények betartatására

Az SJW vallás hívei annyira biztosak magukban, hogy nem várják meg, amíg a többi ember magától áttér a hitükre vagy elfogadja az elveiket, hanem szerintük hatalommal, erőszakkal is be lehet azokat tartatni. Az SJW-k hatalommal bíró szervezetekkel való szövetségekre is törekednek és lobbitevékenységgel, nyilvános nyomásgyakorlással megpróbáljanak hatással lenni a döntéseikre. Itt konkrétan arról van szó, hogy aktivista civil szervezetek lobbiznak állami szerveknél, törvényhozóknál, támogatva a mainstream sajtó egy része által. Azt gondolom, hogy migrációs válság megakadályozására irányuló politikai akarat felépülésének a csigalassúsága is nagyrészt ennek köszönhető. Németorszégban, ahol a baloldali és liberális, tehát a mainstream sajtó szinte egésze az SJW narrativa felé hajlóan, objektivitás nélkül tudósított

Hollandia: Twitteren kritzálta a menekültbefogadó központ létesítését, meglátogatta a rendőrség.

Németország:

supporting_laws_bainniig_germany.png

Kanadában (masszív SJW nyomulkásnak következtében) gyűlölbeszéd ellen védett kategória lett a gender kifejeződés. Tehát kinézet, öltözködés, saját személyes névmás.

Tiltsuk be a béralkut, mert a nők nem kérnek nagyobb fizetést.

Haltoni rendőrség: "Mik a preferált személyes  névmásaid?"
dddux45xsaefv-s.jpg

8. Keress a SocJus elleni sérelmeket, hogy a Szent Felháborodást tüzeld.

A SocJus aktivisták folyamatosan pásztázzák "vétkeket" keresve, amelyekkel a követeléseiket megalapozó morális pánikot (rasszizmus, szexizmus, xenofóbia, homofóbia, transzfóbia, iszlamofóbia, cis-szexizmus) tüzeletik. Lásd fentebb a Halloween kosztümökról szóló cikket vagy:

Egy szoba tele fehérekkel mikroagresszió.

Ha egy fehérnek raszta haja van, az kulturális lopás.

9. Átkozd ki a kétkedőket, a máshitűeket és a nem engedelmeskedőket. 10. Aki a SocJus-nak ellenáll az ellenség és meg kell semmisíteni.

Az egyet nem értésre az ellentétes vélemények elhallgattatása, lejáratása a megoldás. Ahogy azt láttuk fentebb, a SocJus elleni legkisebb vétség is kiátkozást von(hat) maga után. Ez alól nem kivétel egy olyan feminista "ikon" sem, mint Laci Green. De megint csak eszembe jut a Google memo hisztéria. Annál civilizáltabban szerintem nem nagyon lehet érvelni mint ahogy James Damore érvelt. Hiába állt ki benne a SocJus talán legkedvesebb ideája, a diverzitás mellett, az egyformaság dogmájának megkérdőjelezése kiverte a biztosítékot.

3 komment

Jordan Peterson - "A PC játék"

2017. február 19. 03:06 - leader of noobs

Jordan B. Peterson, klinikai pszichológus, a Torontói Egyetem (UoT) pszichológia professzora a következő, akire érdemes oda figyelni. Az eddig politikai aktivizmust nem folytató Petersonnál azért borult ki a bili, mert a kanadai parlament alsóháza elfogadta a C-16 nevű törvénymódosítást, amely a "nemiség kifejezését" és a "nem identitást" felveszi a diszkrimináció ellenes törvény védett kategóriái közé.

Ez azt jelenti, hogy ha a törvényt a szenátus is elfogadja, akkor kötelező lesz mindenkit a saját választott személyes névmásaival (xir, xe, they, stb) megszólítani. Peterson szerint ennek a jelentősége jóval túlmutat a névmásokon és egy rendkívül káros jogi precedenst teremt, mert az gyakorlatilag kriminalizálja a divatkritikát. Elmondja, hogy évtizedek óta vizsgálja a totaliter rendszerek pszichológiáját és a mai SJW jelenségben pontosan azokat a jellemzőket ismerhetjük fel, amelyek egy ilyen rendszer kialakulásához vezetnek. Az általa posztolt videóiban és a vele készült interjúkban ezen kívül mélyebb társadalmi kéréseket is feszeget. Tudni véli hogyan lehet elkerülni társadalom nihilista és totaliter szélsőségek közötti ingadozását.

Lássuk, hogy hogyan jutott erre:

"Mindig is a hit pszichológiája volt a fő érdeklődési területem. Részben a vallásos hit és az alkategóriája, az ideológia. Jung egyik tétele az, hogy az ember a legnagyobb értéket az istenének tulajdonítja. Ha valaki azt gondolja, hogy ő ateista, az azt jelenti, hogy nincs tudatában a saját istenének.

Egy kifinomult vallási rendszerben van pozitív és negatív polaritás. Az ideológiák túlzottan leegyszerűsítik ezt a polaritást, közben pedig démonizálnak. Azért kezdtem érdeklődni az ideológia iránt, mert érdekelt, hogy mi történt a Náci Németországban, a Szovjetunióban, a kínai kulturális forrdalom és más hasonló történések alatt a világban. Az érdekelt leginkább, hogy mi vitte rá az embereket arra, hogy a hitük érdekében atrocitásokat kövessenek el. A washingtoni Holokauszt Múzeum mottója, hogy "Soha nem szabad felednünk". Én viszont megtanultam, hogy nem emlékezhetsz arra, amit nem értesz. Az emberek nem értik a Holokausztot és nem értik, hogy mi történt Oroszországban. 

Amiről meg akarom győzni a hallgatóimat, az, hogy ha Németországban éltek volna a 1930-as években, akkor nácik lettek volna. "Én nem" - mondják, de ez nem igaz. Az atrocitásokat nagyrészt átlag emberek követték el Németországban és a Szovjetunióban is."

C-16

"Az egyik ok, amiért belesodródtam ebbe a gender-vitába az, hogy tudom mi ment félre a Szovjetunióban. A doktrinák amelyek az általam ellenzett törvény mögött vannak szerkezeti hasonlóságot mutat azokkal a Marxista gondolatokkal, amelyek a szovjet kommunizmust hajtották. 

Sötét dolgok folynak. Kezdjük azzal, hogy a C-16 törvényre emeli a társadalmi konstrukcionizmust. A társadalmi konstrukcionizmus az a tan, hogy minden emberi szerep társadalmi konstrukció. Ez nincs összhangban a biológiával és az objektív világgal. Tethát a C-16 egy támadás a biológia és áttételes támadás az objektív valóság ellen. Ugyan ez égbekiáltó az Ontario-i Emberijogi Bizottság határozataiban és az Ontario-i Emberijogi Törvénynél. Ezek azt mondják, hogy az identitás semmi több, mint szubjektív döntés. Szóval egy ember egyik órában férfi, a másikban nő lehet.

Ezek az emberek azt állítják, hogy az identitás egy társadalmi konstrukció, de annak ellenére, hogy ez az alapvető filozófiai állításuk, amit törvénybe is foglaltak, nem követik az elvet. Ehelyett visszamennek a szubjektivitáshoz, amikor azt mondják, hogy az identitásod semmi több, mint az a szubjektív érzés, hogy ki vagy. Nos, ez is egy megdöbbentően meddő elképzelés arról, hogy mi az identitás. Mint egy kétéves egocentrikus elképzelése. Az identitásod nem csak az, aminek érzed magad, hanem az is ahogyan magadról gondolkodsz. Az egy megalapozott döntés magadról. Ha kicsit is civilizált vagy, akkor egyezteted a külvilággal, máskülönben senki ki nem állhat. Ha az identitásod nem annak a hibridje, ami te vagy és amire mások számítanak, akkor te egy kisgyerek vagy a játszótéren, akivel senki nem játszik.

Az identitás egy olyan jármű, amellyel  keresztül manőverezed magad az életen. A valódi identitásod szerint egy ügyvéd, egy orvos, egy anya, egy apa vagy. Van egy szereped, amelynek értéke van magad és mások számára. Ebből semmi nem szubjektívan eldöntött. Az abszurd, filozófiailag primitív és pszichológiailag téves. De tessék: törvénybe van iktatva. Azt gondolom, hogy ez a törvény a biológiáról és a nemről való vitát illegálissá teszi."

Mi folyik itt?

"Részben nárciszizmus, részben a marxista doktrina újra-felemelkedése. Ez a posztmodernizmus része. Mert a posztmodernisták (ez egy filozófiai közösség) azt gondolják, hogy az emberek kategorizálásának a célja a hatalom és hogy az emberek közötti párbeszéd kizárólag hatalmi párbeszéd és hogy nincs interpretációtól független valóság, valamint, hogy azért cserélünk nézeteket másokkal, hogy a dominanciánkat és a státuszunkat erősítsük: 'A biológia egy ideológia, az "objektív" világ egy ideológia, a tudomány egy ideológia.'

Az egyik rettenetes dolog az a gondolat, hogy az egyéneket a csoport-identitásuknak megfelelően kell definiálni. Amikor az emberek először kezdtek az igazságtalan diszkrimináció ellen küzdeni, az volt az ötlet volt, hogy kiírtsák a csoport-identitás alapján történő azonosítás rossz szokását, mert az zavar másokat abban, hogy a kompetens egyént lássák. De ez átfordult az "egyik csoport a másik ellen hatalami harcává", valószínüleg a 70-es években, miután  a szovjet államról kiderült, hogy egy katasztrófa. Az SJW-tipusok, a balosok és még a Demokrata Párt is elkezdett midennkit az etnikai, szexuális, vagy rassz identitása mentén kategorizálni. Ez vált az emberi lét általánosan elfogadott mércéjévé. Ez egy szörnyű dolog. A Szovjetunióban is bevezették ezt az "osztály bűn" fogalmával egyetemben, amikor kollektivizálták a földeket, kiírtották a kompetens parasztjaikat, akiket kulákoknak hívtak. Osztálybűntudatot tulajdonítottak nekik, mert sikeres parasztok voltak, akiknek a sikerét elnyomásként és lopásként definiálták. Gyakorlatilag mindet megölték vagy Szibiériába küldték. Ők voltak a sikeres földművelők a Szovjetunióban és emiatt Ukrajnában 6 millióan haltak éhen. Mindez azért, mert hittek a kollektív bűnösségben."

Ezek a dolgok, amiket ma hallasz például a "fehér privilégium", a kollektív bűnösség egy fajtája. "Majd én megmondom neked az identitásodat bármi is legyen az, majd annak a kategóriának a bűnös tagjává teszlek. Ezután te és a kategória többi bűnös tagja egy egységként lesztek megítélve.

Az elv, hogy te a csoport tagjaként felelős vagy a csoportod múltbeli bűneiért egy nagyon nagyon nyugat-ellenes világkép. Mert ha te egy csoport tagja vagy amely korábban visszataszító dolgokat követett el, akkor te a jelenben vagy felelős érte."

A PC játék

Peterson szerint az SJW-k az úgynevezett "PC játék" nevű sémát játszák, amelynek a lényege a következő:

1. Azonosíts egy emberi tevékenységi területet
2. Vedd észre a siker eloszlását
3. Azonosítsd a nyerteseket és a veszteseket
4. Állítsd, hogy a vesztesek csak azért vesztesek, mert  a győztesek elnyomják őket
5. Vedd védelmedbe a veszteseket
6. Érezd magad biztonságban az átfogó világképedben
7. Örülj a morális felsőbbrendűségednek
8. Fordítsd az utálatodat az újonnan felfedezett ellenségeid felé
9. Ismételd ezt mindig, mindenkor.

Mi ment félre, hogy visszajönnek bukott ideológiák?

"A becslések változóak, de a Szovjetunióban 1919 és 1959 között nagyjából 30-50 millió embert öltek meg csak a belső elnyomás miatt. Kínában, ami pontosan ugyan azon elvek szerint működött akár 100 milliót is...Aztán Vietnám, Kambodzsa, Kuba...Ahol ezeket a gondolatokat implementálták, ott az eredmény abszolút pusztítás volt. A következő történhetett: Szerintem a marxista gondolatok meglehetősen vonzóak, ha egyértelmiségi vagy és ha az együttérzés felé hajlasz személyiségi tekintetben, mert olyan tanokon alapul, hogy "mindenki a képessége [tesz hozzá] és mindenki az igénye szerint [vesz el]" és hogy a társadalomnak az emberek igényeit ki kell elégíteni, amelyek a felszínen vonzó gondolatok. Természetesen a probléma, hogy ki határozza meg a szükségleteket és a képességeket?

Ezeket a gondolatokat először a Szovjetunióban ültették gyakorlatba. Alekszandr Szolzsenyicin, aki a Gulág Szigetcsoportot írta, ijesztő részletességgel írta le, hogyan ültették át ezeket a kezdeti tanokat törvényekbe és hogyan lett a törvényekből véget nem érő népirtás. Ezen tanok gyakorlatba ültetve azonnal gyilkolást eredményeztek."

Szóval mi történt?

A baloldalnak mindig is voltak mentegetői a Nyugaton, különösen Franciaországban, különösen a francia értelmiség körében a 60-as években. Amikor az információk elkezdtek áramlani arról, hogy mi történt a Szovjetunióban, akkor a francia értelmiségiek elkezdtek a munkásosztályért való agitálás (amely a gyilkos marxistákkal kötötte össze őket) helyett a "hatalomról" és csoport-identitásról beszélni. Az alatta húzódó beteg filozófia megmaradt, csak a felszíni nómenklatúra változott.

Aztán a Szovjetunió felbomlott. A problémánk most, ez egy perverz probléma, hogy ezek a marxista gondolatok nagyon vonzóak az együttérző értelmiségiek számára, de ma nincsenek megfelelő rossz példák, mint a Szovjetunió, amire mindenki mutogathat, hogy "Jó jó, szépen hangzik, de mi van a gyilkos haláltáborokkal és a millió szenvedő emberrel?" Észak Korea még ott van, de azt inkább kezelik az emberek viccként, mint egy beteg rendszer példájaként. Az embereknek, mint például a tanítványaimnak nincs történelmi memóriája. fogalmuk sincs, hogy mi történt a Szovjetunióban. Talán arról igen, hogy mi történt a II. világháborúban, a holokausztról is van egy általános képük, de Szovjetunióról abszolút nincs, ezért nem tudják hova vezethetnek ezek a gondolatok. Az egyetemek és a gimnáziumok tele vannak olyanokkal, akik radikálisan balra húznak és nem tanulnak rendes történelmet. Ehelyett tanulnak a kapitalizmus gonoszságairól...Nem mint ha bármely rendszer tökéletes lenne, de különbség van a tökéletlen és a tudatosan gyilkoló között."

Az egyenlőtlenségről

Bizonyos szempontból ésszerű úgy kezelni az embereket, és ezt nem szarkazmusból mondom, mint a szeretteidet, bár sok más szempontból nem az. Ezért nem invitálsz minden idegent, hogy éljen veled a házadban. Az emberek -erről sok kutatást végeztem- sokkal inkább a temperamentumuknak megfelelően szavaznak és gondolkodnak, mint ahogy bárki gondolná. Ha neked a kedvességed a legfőbb erényed és az embereket rokonként kezeled...ez nem működik nagyobb csoportokban, ott más elvekre van szükség. Ha megnézed az "ekvitás" elvét, ami egyenlő lehetőség helyett egyenlő kimenetelt jelent. Látszólag teljesen ésszerűnek tűnik, hogy ha nincs minden erőforrás minden csoport között teljesen egyenlően elosztva, akkor a rendszer nem igazságos. Ez felszínesen nézve teljesen ésszerű, de minimális vizsgálattal teljesen szétesik. Azon kell elgondolkodnia mindenkinek, aki szerint az egyenlő kimenetel jó ötlet, hogy akkor mi a fenéért gürizel? Mert az ok, amiért bárki gürcöl, hogy fejlessze önmagát, hogy megtanuljon valamit, hogy előre jusson az életben, hogy egyenlőtlenséget produkáljon. Minden, amit a pozitív motivációval azonosítunk az a világot egyenlőtlenebbé teszi. Viszont ezt igazságos módon. Ha nagyon keményen dolgozol, akkor megérdemled az egyenlőtlen kimenetelt. Ha csak nem azt akarod hogy az emberek ne dolgozzanak keményen. A Szovjetunióban az volt a vicc, hogy "ők fizetgetnek, mi pedig dolgozgatunk".

Miért csak a jövedelmi egyenlőtlenségről hallunk és miért nem az "erőfeszítési" egyenlőtlenségről?

Néhány kampuszon, például igaz ez Kaliforniában az agresszió egy formájának számít azt mondani, hogy az egyik ok, amiért az emberek több pénzt halmoznak fel az a kemény munka, mert ez azt sugallja, hogy a szegények nem dolgoznak keményen. Nos, ez egy újabb borzalmas gondolat, mert sok oka lehet annak, hogy valaki szegény. Alkoholizmus, drogfüggőség, fizikai és mentális betegség, intellektuális gyengeség, és a munka hiánya. Ezek mindegyike hozzájárulhat.

Az egyetemeken jellemző ideológiai nézetek az etnikai, rassz és szexuális diverzitás felé való nyomásgyakorlása csak egy álca, hogy egyfajta ideológiai homogenitás megteremtése felé. Egyesek nem értik, hogy egy egyetem számára az egyetlen releváns diverzitás a gondolati diverzitás. Mások azt gondolják, hogy ha az embereket a rasszuk, nemük, etnikumuk alapján választod ki, akkor az magával hozza a gondolati diverzitást is. Ez egy újabb ártalmas eszme. A baloldal arra az elgondolásról, hogy egy nő női módon gondolkodik, azt mondja, hogy ésszerűtlen előítélet. Ugyanakkor teljesen ésszerű azt mondani, hogy "több nőre van szükségünk x tudományágban, mert női gondolatokat/elgondolkodásokat visznek be." Mi a fenék azok a női elgondolások? Egyszerre mindkettő nem lehet. Kivéve, ha valakit nem érdekel a koherencia és a konzisztencia. Márpedig az ideológusokat nem érdekli, mert azzal törődnek, hogy az ideológiájukat nyomják. Az, hogy az emberi osztályok diverzitása gondolati diverzitást eredményez egy abszurd és rasszista feltételezés, mert ez az jelenti, hogy az gondolatok és az identitás egy és ugyan az. Azt mondják: "egy fekete máshogy gondolkozik mint egy fehér." Nos van amelyik igen, van amelyik nem.

Mi van a nők helyzetével a tech iparban?

Ez egy nagyon érdekes kérdés, mert a tech szektor azután alakult ki, hogy a férfiak és nő közötti egyenlőtlenségeket nagyjából kiküszöbölték. Ennek ellenére sokkal kevesebb nő van benne, mint férfi. Ugyanakkor sokkal több nő van az ápolói/gondoskodói szakmákban. Ez különösen Skandináviában látszik, ahol mindent megtettek az egyenlőtlenségek leküzdésére. Az ápolók között 20:1 az arány a nők javára, a mérnökök között pedig 20:1 a férfiakéra.

Miért az oka ennek a különbségnek?

Képzeld el, hogy két dolog van, amiért az emberek különböznek. Valójában több dolog van, de most képzeld el, hogy vannak a biológiai és környezeti okok. Mi történik, ha környezeti okokat kiiktatod, ahogy az történt Skandináviában? Az történik, hogy akkor maximalizálod a biológiai okokat. Nem megszabadulsz tőlük, hanem maximalizálod őket. Ezért a nők és a férfiak temperamentuma és karrierválasztása sokkal jobban különbözik Skandináviában, mint bárhol máshol a [nyugati] világban. Átformálták A valaha volt legegyenlőbbé alakították a társadalmi rendszerüket, de ez nem hozta meg a vágyott egyenlő kimenetelt, hanem még fel is erősítette a különbségeket. Ez olyan, mint amikor vannak gyerekeid, akik genetikailag különböznek és mindegyiket egyenlően támogatod, hagyod az erősségeit kibontakozni, akkor nagy különbségek lesznek közöttük. Egy szabad társadalom olyan, hogy hagyja az emberek közötti különbségek manifesztációját. Az ekvitás hívei nem tudom mit kezdenek azzal, hogy egy csomó magas presztizsű, nagy tudást igénylő (például orvosi, pszichológusi) vagy az emberekkel való törődéssel kapcsolatos szakmákban a nők dominálnak. Ez is az elnyomás egy fajtája? Rákényszerítjük a nőket, hogy olyan dolgot csináljanak, ami nem érdekli őket?

Miért beszélnek akkor jövedelmi egyenlőtlenségről, amikor a valóságban azok különböző szakmákra igazak, és nem arra, hogy két ember ugyan azt csinálja, ugyan abban a beosztásban?

Sok oka lehet annak, hogy a nők átlagosan kevesebbet keresnek, mint a férfiak. Például a kisvállalkozás tulajdonosok között a nőknek kisebb a jövedelme, mint a férfiaknak. De ez részben azért van, mert a nők közül sokaknak ez mellékállás, mert gyerekeik vannak. Ezen kívül a férfiak sokkal nagyobb eséllyel végzik a halállal fenyegető munkákat, sokkal nagyobb eséllyel mozdulnak ér karrierlehetőségekre. Sok ok van, azonban ha te egy ideológus vagy akkor csak egy változót tudsz kezelni. Csak nyomják az ideologikus gondolkodást, de nem gondolkodnak.

Peterson az ideológiák világképét egy három éves gyerek helikopter rajzához hasonlítja, amelyről felismered, hogy helikopter de amelyről a részletek hiányoznak. A részletek megismerése óriási erőfeszítést igényel. Mindenből egy csipetet magyaráznak meg és egyszerű válaszokat adnak. Például: Mi az oka annak, hogy a férfiak és a nők fizetése különbözik? Az elnyomás. 

Az egyetemi helyzetetről

A professzoroknak olyan karakterjellemzői vannak, amelyek a liberalizmus irányába hajlítják őket. Az egyik jellemző tulajdonságuk, a nyitottság, amibe beletartozik a kreativitás és az eszmék/gondolatok iránti érdeklődés. Ez az, ami temperamentum tekintetében megkülönbözteti a liberálisokat a konzervatívoktól. A konzervatívok lelkiismeretesebbek, fegyelmezettebbek és szorgalmasabbak. Az esztétika és eszmék/gondolatok iránti érdeklődés hajlamosít az egyetemi karrier irányába. A legtöbb értelmiségi liberális vagy balliberális. Ez nem annyira igaz a "hard" szakoknál, de a társadalom és a humán tudományoknál az elsöprő többség. Ebben a kötelező névmásokról szóló vitában szinte egyáltalán nem kaptam támogatást a kollégáimtól. Nem mintha vártam volna, de ez egy jó indikáció arra, hogy ha választás elé állítjuk őket a mindent felemésztő együttérzés/socjus és a szabad vélemény nyilvánítás között, akkor erősen az együttérzés felé hajlanak."

Erről Jonathan Haidt egy kicsit mást mond. Szerinte az egyetemi oktatóknak csak egy kis része autoriter SJW, akiktől a valóban liberális többség tart. A nyilvános megszégyenítés reális veszélye miatt nem mernek felszólalni az autoriterek hülyeségei ellen. A helyzet a középoktatási intézményeknél sem látszik rózsásnak. Egy elég friss felmérés szerint a gimnáziumi tanulók 51, míg az oktatók 45%-a nem támogatja a mások által sértőnek ítélt vélemények kinyílváníthatóságát.

Peterson az ideológiával fertőzött szakokról Észak-Amerikában eddig kikerült hallgatók számát 300 ezer és 3 millió közé teszi, akik komoly kulturális nyomást képesek kifejteni. Azért veszélyesek, mert a jelenlegi rendszer, magának a nyugati világnak a szétrombolásán tevékenykednek, amelynek a romjain a saját, (megvalósíthatatlan) utópiájukat szándékoznak felépíteni. Teljesen abszurd az, hogy az állam az adófizetők pénzéből olyanokat finanszíroz, akiknek a deklarált célja a rendszer totális lebontása. A megoldás szerinte az igazság feltétlen tisztelete, amely segít elkerülni, hogy a végletes ideológiák csapdájába essünk és hogy el tudjuk viselni az élet szenvedéseit.

Az egyik legteljesebb vele készül interjú:

 

Ezt is érdemes megnézni. Itt teljesen magabiztosan állítja a Petersont gyűlölködőnek tartó kollégája, hogy "a nemek között nincs biológiai különbség":

Itt az SJW-k két tipusáról és jelleméről beszél a hallgatójával, akivel az ezzel kapcsolatos kutatásokat végezték:

 

3 komment

Az SJW-izmus és a politikai gondolkodás tudományos szemszögből - Jonathan Haidt

2016. december 23. 09:22 - leader of noobs

Több, mint egy éve nem volt poszt, nem érdekes, hogy miért. Most azért lesz mégis néhány, mert olyan figyelemre méltó események történtek az utóbbi időben, amelyekről mindeképpen érdemes írni.

Először is, a kultúrharc a politika legfelsőbb szintjéig jutott. A Donald Trump győzelmét elősegítő tényezők egyike tagadhatatlanul az SJW ellenes hanglat volt. Erről és az SJW-k reakcióiról később lesz egy poszt.

Másodszor, több olyan "szövetséges" is feltűnt a tudomány oldaláról, akik magyarázatot tudnak adni erre az egészre.

Az első, akiról szó lesz, Jonathan Haidt, a New York Egyetem szociálpszichológusa, a politikai gondolkodás pszichológiáját kutatja.

A moralitás alapjai

Haidt a moralitásból vezeti le a politikai gondolkodást:

"Kezdjük az elején: Mi a moralitás és honnan jön? A pszichológia legrosszabb ötlete az volt, hogy születéskor az agy egy "üres [pala]tábla". A fejlődés-pszichológia megmutatta, hogy a gyerekek úgy jönnek a világra, hogy már sokmindent tudnak a fizikai és társadalmi világról és úgy vannak "programozva", hogy bizonyos dolgokat nagyon könnyen, míg másokat nehezen tanuljanak meg.

Az ösztön legjobb definícioja, amit eddig láttam az a következő:

Az agy kezdeti szerveződése nem annyira a tapasztalaton alapul. A természet az első vázlatot biztosítja, amit aztán a tapasztalat átszerkeszt. A 'beépíett' nem jelent 'nem kovácsolhatót', hanem azt jelenti, hogy 'tapasztalat előtt szervezett'. -Gary Marcus agykutató"

Szerinte ezen az első vázlaton öt dolog van, amelyek a moralitás öt alapját adják.

1. Ártalom/gondoskodás: Emlős mivoltunk miatt olyan neurális és hormonális programmal rendelkezünk, amely másokkal való törtődésre és hozzájuk kötődésre és velük való együttérzésre késztet minket, különösen a gyengékkel és elesettekkel szemben. Nagyon erős érzéseket kelt bennünk azokkal kapcsolatban, akik ártanak másoknak.

2. Méltányosság/kölcsönösség amely sok vallás alapját adja.

3. Csapaton belüliség/hűség. A természetben található csoportok kis számúak, vagy mind rokonok. Csak az emberek képesek nagyon nagy csoportokban együttműködni, más nagy csoportokkal harcolni, ami valószínűleg a hosszú törzsi mivoltunkból ered. Ez a törzsi pszichológia olyan élvezetes, hogy hajlamosak vagyunk mesterséges "törzseket" létrehozni. Heidt: "A sport úgy viszonyul a háborúhoz, mint a pornó a szexhez."

4. Tekintély/tisztelet. amely az embereknél nem feltétlenül az erőn és a brutalitáson alapul, mint az emberszabásúaknál, hanem az önkéntes tiszteletadáson, sőt olykor a szereteten.

5. Tisztaság/szentség. Ez bármilyen ideológiát magában foglal, amely az erkölcsi tisztaság elérhetőségét tanítja olyan dolgok által, hogy az ember mit csinál a testével vagy mit visz be a testébe.

Balra liberális, jobbra a konzervatív értékek.

Ezekenek a morális alapoknak a működését a hangszínszabályzókhoz hasonlítja, amelyen a csatornák szintjét külön-külön lehet szabályozni. Egy világszerte 30 ezer ember által kitöltött felmérésben Haidték azt találták, hogy míg a konzervatívok mind az öt alapértéket egyformán hajlamosak fontosnak tartani, addig a liberálisoknál kettő, az ártalom/gondoskodás és a méltányosság/kölcsönösség kiemelkedik a többi közül és a másik három érték náluk kevésbé hangsúlyos, mint a másik oldalon. A moralitás a liberálisoknál "két csatornás", míg a konzervatívoknál inkább öt. Tehát mivel az ártalom/gondoskodás, méltányosság/kölcsönösség elveit mindenki fontosnak tartja (noha abban nem értenek egyet, hogy mi az ártalmas és méltányos), a másik hármat a liberálisok nem, ezért a morális viták nagy része leginkább a másik háromról szól.

Felteszi a kérdést, hogy a csoport-hűség/tekintély/tisztaság elvek miért váltak morális mércékké? A válasza erre az, amit egy pszichológiai kísérlet eredményével támaszt alá, hogy ezek az értékek más csoportokkal szembeni versenyben előnyhöz juttatják a csoportot, növelik a kooperációt, ami valószínűleg egy evolúciós adaptáció.

Itt fontos emlékezni, hogy a politikai iránytű nem egy, hanem inkább két (de lehet, hogy még több) dimenziós. A liberális-konzervatív nem fedi az SJW-AntiSJW tengelyt, de bal-jobbat sem. Majd ahogy a következő posztban Jordan Peterson kutatásából is láthatjuk, hogy az SJW-k is két tipusra oszlanak.

Haidt azt mondja, hogy a liberálisok és konzervatívok kiegészítő szerepet töltenek be, amivel a keleti vallások (lásd: jin és jang) tisztában voltak.

Ami a lényeg és amit Haidt a morális pszichológia egyik alapelvének tart, az hogy "a moralitás leköt és elvakít".

"Szeretünk dolgokat szent tárgyként azonosítani, mint például egy követ, egy fát vagy a tradícionális vallásoknál egy embert, egy folyót. Ezt körül járjuk, hódolunk neki, áldozatot mutatunk be neki. A korábbi vallások elhalványodnak, de vannak helyettük más, úgynevezett moralisztikus vallások, mint a rasszizmus elleni harc. Ez egy jó ügy, azonban amikor ez egy vallásos kultusz központi elemévé válik, az extrém politikát eredményez. Ez amik az egyetemek voltak az utóbbi évtizedekben: A rasszizmus ellen felszentelt kultuszok. Még egyszer, ez egy jó cél, de ez befolyásolta a [humán] egyetemi kutatásokat.

Egy jó politikai mozgalomnak, tiszta ellenségre van szüksége. Ezért kell elhinned, hogy a másik oldal nagyon erős és hajthatatlan, hogy mindenhol rasszizmus van, hogy mindenhol szexizmus van, hogy mindenhol transzfóbia van, hogy mindenhol homofóbia van. Szóval szükséged van egy kemény ellenségre. És annak ellenére, hogy az egyetemek a leginkább anti-rasszista és anti-szexista helyek az országban, az egyik [SJW] hitcikkely pont arról szól, hogy azok intézményesítetten szexisták és rasszisták. Ha kívülről nézed, ez egy inkoherens mozgalom, de pszichológiailag teljesen sztenderd "a jók a rossz ellen" vallás.

A helyzetet egy Beduin közmondással jellemzi:

"Én a testvérem ellen. Én és a testvérem az unokatestvérem ellen. Én a testvérem és az unokatestvérem az idegennel szemben. Szóval nagyon jók vagyunk ebben a rekurzív, csoport a csoport ellen dologban.

Az áldozati kultúra három nagy (feketék, nők, LGBT) és három kisebb csoportját (latinók, fogyatékosok, amerikai indiánok) azonosítja, az utóbbi egy évben viszont a muszlimok is felkerültek a listára.

"Én zsidó vagyok és ez nagyon aggasztó számomra, hogy hírtelen azt hallom, hogy a zsidók elnyomók, a zsidók gonoszak. Európában a baloldal rendkívül palesztin párti, anticionista és néha antiszemita. Egy évvel ezelőttig azt gondoltam, hogy Amerika más, de egyre inkább közelít Európához"

Mark Rubin kérdésére, hogy a zsidókat miért zárták ki az elnyomás-olimpiáról:

"Van ez az elképzelés, ami eredetileg a marxizmusból ered, amit Herbert Marcuse és mások tovább gondoltak. Ez a privilégium fogalma. Az, hogy bizonyos csoportok privilegizáltak. Ez egy olyan nézőpont, ami azzal a kérdéssel kezdi, hogy "mi csoportod vagy az osztályod?". Ha magasan vagytok, akkor rossz emberek vagytok, ha viszont alacsonyan, akkor ti vagytok a jók. Pontosan erről szólt Mao kulturális forradalma. [A rossz osztályokat] nem ölik meg, de az állandó gyanú árnyékában élnek, nem lehet szavuk. Erről sok írás szól balos körökben. Ez a csoportok állandó osztódásához, belháborúhoz vezet. Ez történik a baloldali mozgalmakkal. Felzabálják egymást. Ez történt a jakobinusokkal a francia forradalom után és azt gondoljuk, hogy ez történik most a kampuszokon valamint ezt látjuk a feministáknál [lásd terf feministák vs terf feminista ellenes feministák :)]."

Mi történt az egyetemeken?

"Ott vagy a kampuszon, próbálsz érvelni, de összetalálkozol olyan hallgatókkal, akiknek a legelső dolga meghatározni a rasszodat és a nemedet majd annak alapján megítélni. "Nem hallgatok rád, te rossz ember vagy!"-mondják.

 Az egyetemi professzorok a progresszív érától kezdve balra húztak. Erről én és a kollégáim információt gyűjtöttünk. A 20. században az arány 2:1-3:1 arányban volt a baloldaliak javára. És ez rendben volt. Nem kell egyenlőnek lenniük. A kulcs az "intézményesített diszkonfirmáció". Ha valalaki mond valamit [hülyeséget], akkor a másik oldalon lennie kell valakinek, aki azt mondja: "Na várjunk egy kicsit, ennek semmi értelme!" Így volt ez a 20. században...Jelenleg az arány 5 vagy 6 az 1-hez, de az összes konzervatív a mérnöki, üzleti iskolákban van. Ha ránézel az egyetemek magjaira, a humán és társadalom-tudományi karokra, akkor 10-20 az 1-hez. Amikor pedig ez van, akkor az a kevés akik nem baloldaliak, elrejtőznek. Amit érdemes észben tartani az az, hogy, noha majdnem minden professzor baloldali, de ők nem illiberálisok. Ami történt, hogy az illiberális baloldal, hívhatod regresszív baloldalnak, egy kicsi, de nem nem apró részt tesz ki, Szóval az történt, hogy az illiberális baloldal mindenkit megijeszt. Különösen a hallgatóktól fél mindenki. A hallgatók és a professzorok is félnek tőlük."

Haidt pár, máshol tanító kollégájával rájött, hogy ugyan azok a problémáik, ezért megalapították a HeterodoxAcademy nevű oktatói szervezetet, aminek mára 300+ tagja van és aminek a mottója, hogy hisznek az egyetemi vélemény-diverzitásban és megpróbálják azt elősegíteni.

"Azt hiszem ott tartunk, hogy a király meztelen. Van ez a kis, "minden rasszista, minden szexista, ezt meg azt kell tennünk" csoport, akik miatt a legtöbben aggódnak, de nem szólalnak fel. Az egyetemeken kívül mindenki őrültnek gondolja őket és az egyetemeken is sokan gondolják róluk, hogy extremisták, de félnek felszólalni. Azonban szép lassan, ahogy egyre több embert támadnak be --mindenkit betámadnak előbb utóbb--, úgy jönnek hozzánk.

Amikor Erika Christakis a Yale Egyetem dékánja, lemondott tudod...[mert betámadták amiatt, hogy megvédte a "sértő" Halloween kosztünöket], három nap múlva egy 500 professzor által aláírt petíciót adtak be, ami a hallgatókat támogatta. Egy asszisztensemmel kikerestetettem. Mind gender tudományi, film-tudományi, angol-tudományi karokon voltak. Szóval a humán karok ebben mind benne vannak, mind tele vannak illiberális baloldaliakkal. 4 héttel később jött egy [a dékánt támogató] kisebb petíció, 40 névvel, többségében STEM (tudomány technológiai, mérnöki, matematikai) karokról. Szóval a természettudósok még mindig liberálisak, hisznek a nyitottságban és a vitában. A probléma a humán szakokról jön, a társadalom tudományok pedig valahol középen helyezkednek el. A kérdés az, hogy hol van az illiberális baloldalnak olyan domininanciája, hogy az oktatók félnek megszólalni.

Azt gondolom, hogy ez egy olyan forradalom volt, ami jócskán túllőtt a célon. És még egyszer, te és én mindketten támogatjuk a meleg-jogokat, nem akarjuk, hogy a fekete hallgatók kitaszítottnak érezzék magukat, megértjük a panaszokat és a problémákat. A kérdés az, hogy milyen megoldásokat tartunk megfelelőnek. Azok a megoldások amelyeket a hallgatók követeltek, (még több társadalmi igazságosság tréning, még több bejelentő-rendszer, még több diverzitás-tréning) sokkal rosszabbá teszik a helyzetet."

Arról is beszél, hogy a dékánok először mind belementek a követelések teljesítésébe, de aztán nevetség tárgyává váltak az egyetemen kívüli világban, ezért később néhányan már hajlandóak voltak kiállni a követelőzőkkel szemben. Az Ohio Egyetemen történt esetet említi, amikor is a dolgozók félelmére hivatkozva a dékán kicsapással fenyegette az egyik épületet elfoglaló SJW tiltakozókat. Szerinte az ár megfordult és egyre többen fognak ellenállni az SJW-nek. Az a helyzet, hogy a 80-as évekhez képest a világ és az egyetemi kampuszok sokkal igazságosabb, elfogadóbb helyek lettek, ezért nincs sok olyan dolog (mint például akkor az apartheid), ami ellen tiltakozni lehet, így a "törvényszegésnek" számító határvonal olyan alacsonyra került, hogy most már mindenki, minden nap "bűncselekményt" követ el.

Mi okozza a kulturális összeütközést? 

"Az emberi természet a tribalizmus (törzsi kultúra) és a vallás felé evolválódott. Így éltünk az utóbbi százezer évben: Kis létszámú csoportokban és vallásokkal. Ezért, amiben igazák jók vagyunk az, hogy felemeljünk valamit, legyen az egy fa vagy egy folyó, majd körüljárjuk/imádjuk azt és megbízzunk egymásban [...] és mások ellen harcoljunk. Ez az emberi természet egyik nagy evolúciós lépése. Ez a tribalizmus.

A politikában mindig azt kell nézni, hogy mik az egyes oldalak szent értékei. Ha valaki emlékszik a második világháborúra, főleg az USA-ra és Nagy Britanniára, akkor nekik az ország, a zászló, a szabadság, demokrácia, aztán a második világháború után a kommunisták elleni harc. Jó időszak volt liberálisnak lenni, mert a liberális azt jelentette, hogy a szabadságért harcolni. Az idősebb generációknak ezeket az értékeket "járták körbe". A 60-as években aztán jött az új baloldal, később leomlott a berlini fal, majd jött a 90-es évek és azt tapasztaltuk, hogy újabb szent értékek --én egy egyetemen tanítok, ez engem körülvesz-- emelkedtek fel a rasszizmussal, a szexizmussal, elnyomással és végső soron a "szent áldozat"-tal  kapcsolatban. 

Az összeütközések erről szólnak: A baloldalon vannak olyan csoportok, amelyeknek lényegében az a vallásuk, hogy harcoljanak a rasszizmus ellen. Ez egy csodálatra méltó dolog, de ha ez fundamentalistává válik, akkor mindennek, ami ellene szól buknia kell.

Csak hogy egy példát mondjak: A Virginiai Egyetemen (UVA) tanítottam 16 éven keresztül. [..] Az UVA-n a imádtuk Thomas Jefferson-t. Az egyetemünk alapítója volt, a Függetléenségi Nyilatkozat szerzője, szóval a rektorunk idézte őt egy levélben. --amelyet arra válaszul írt a hallgatói szervezetnek, mert hogy (egyes) hallgatók meg voltak ijedve, világvégét vízionáltak vagy hogy mergölik őket a trumpisták--. Ezután néhány professzor, diákokkal karöltve nyílt levelet ír a rektornak felszólítva, hogy ne idézzen Thomas Jeffersontól. Jefferson egy rasszista, egy rabszolgatartó és egy nemi erőszaktevő volt. "Ha egy ilyen időszakban idézi Thomas Jeffersont, akkor megoszt minket. Ne tegye!" Na most ez olyan szentségtörő, amilyen csak lehet. Mint ha bemennél egy templomba és azt mondanád, hogy "ne idézzetek Jézustól!". Az öreg diákok emiatt fel vannak háborodva.

Tehát a lényeg az, hogy ez olyan, mint egy vallás. Minden politikai mozgalom olyan, mint egy vallás. Hogy rátérjünk a bevándorlásra: Az egyik új vallás teljesen a diverzitásról és a befogadásról szól. Erre jönnek a bevándorlók. Na most mindannyian láttuk a halott gyerekekről készült fotókat, persze, hogy együtt érzel, de mit teszel ez ügyben? Hogy ha ez a vallásod központi értéke akkor persze, hogy üdvözlöd őket. És ha bárki azzal jön, hogy kapcsolatba hozhatók a terrorizmussal, hogy az életmódunk megváltoztatására kényszerítenek minket, akkor ő rasszista. Szóval ennek az új vallásnak hajnalán vagyunk, amely a véleményem szerint rendkívül illiberális....Ez a bevándorlással kapcsolatos összeütközésnek az alapja. Alapvetően egy vallási csatatér.

A baloldal gondolkodásával két problémát látok állandóan. Az első, hogy mindig egy gazdasági elemzésből indulnak ki és azt a kérdést teszik fel, hogy [a választók] miért szavaznak az érdekeik ellen? Amit sokan a baloldalon nem értenek ---mert globalisták-- az nemzet szentségének és a patriotizmusnak gondolata.  A második, hogy úgy tesznek, mint ha a közösség csak lokális lenne, mert még egyszer: nem értik a "nemzet"-et. Ez ügyben fel szokták nekem tenni a kérdést: "Miért van az, hogy ott támogatják a bevándorlást a leginkább, ahol a legtöbb bevándorló van? Tehát, ha minden várost elárasztunk bevándorlóval, akkor mindenki toleráns lesz." Na ez nyilvánvalóan nem működne, részben azért, mert van egy olyan dolog, hogy az emberek oda költöznek, ahol jól érzik magukat. Azok az emberek, akiknek globalista, John Lennon tipusú agyuk van, azok ha Kansas közepén születenek is, olyan gyorsan elmennek Chicagoba, vagy New Yorkba és Londonba, ahogy csak tudnak. Ma meg van az életmódunk megválasztásának a luxusa, ezért ma sokkal jobban érvényesül ez a szortírozó mozgás."

A Brexit és Donald Trump győzelme kapcsán:

A populizmusak meg kell adni az esélyt, meg kell tudni, hogy működik-e vagy sem. Ha a dolgok rosszul alakulnak az USA és Nagy-Britannia számára, akkor legalább megint lenne hajladnóság valami új kipróbálására és a liberalizmus újraértelmezésére. Remélem, hogy a baloldal a sebei nyalogatása közben azon dolgozik, hogy a liberalizmus egy sokkal vonzóbb verziójával jöjjön elő, ami nem az identitáspolitikán alapul.

Ez az amit meg kell értenünk magunkról:

Az emberi termszet valójában nem alkalmas a nagy, sok-etnikumú demokráciában élésre, mi kis törzsekben élő emberszabásúak vagyunk. Ennek ellenére, valahogyan olyan körülményeket teremtettünk, hogy elég jól csináljuk. Ezt azonban nem vehetjük készpénznek. Mindig tisztában kell lennünk azzal, hogy a tervezési határaink felett vagyunk. Fel kell ismernünk, hogy a 21. század égető szükséglete, hogy átgondoljuk a demokráciát, a kormányzást és a moralitást.

Amerikában három nagy társadalmi szakadék van: A rassz, az osztály és a bal/jobb. Az egyik közülük folyamatosan javult az elmúlt 40 évben, kettő rosszabb lett. A baloldal teljesen arra fókuszál, amelyik jobb lett, a rasszra.

Ami beteszi nekünk a kaput az, hogy elveszítjük a képeséget demokráciában élésre, azzal, hogy a politika ennyire tele van dühhel. Azóta értékelem a közösségi média hihetetlen hatalmát --hogy előhozza a tribalista érzéseinket, amelyek valószínűtlenné teszik a demokráciát--, hogy Twitteren követek embereket és látom a hihetetlen felháborodásukat. Amikor én felnőttem, havonta egyszer hallottuk, hogy a republikánusok már megint milyen szörnyű dolgot tettek. Most bármelyik oldalon kb. óránként ötöt. Ha egy horogkeresztet festenek egy középiskola öltözőszekrényére Illinoisüban, akkor mindenki hallani fog róla a baloldalon. És ha egy idióta feltart egy transzparenst, hogy a patriotizmus rasszizmus, akkor mindenki hallani fog róla a jobb oldalon. Tehát mindenki a felháborodás folyamában úszik és nagyon nehéz látni, hogy hogyan csillapítjuk le a kedélyeket. Ezért azt gondoljuk, hogy a demokráciát súlyosan fenyegeti egy új technológia, az asszimiláció nélküli bevándorlás.

Véleménye szerint, a diverzitás csak egy közös identitás keretein belül működik. Az EU vezetóinek a bevándorláspolitikán kivüli másik nagy hibája, hogy nem hagytak elég időt az európai identitás természetes kialaulására, ami után az egyesülés magától megtörtént volna. Az integráció erőltetése viszont magával hozza a negatív válaszreakciót. Ezen kívül a dolgok újragondolásánál a klasszikus liberalizmus keretein belül kell gondolkozni.

A baloldal semmit nem tanul az egészből?

"Szerintem a baloldal egyik nagy erőssége, az, hogy a baloldaliak általában jobbak a perspektivikus gondolkodásban. Vannak erről kutatások. Ahogy egyre inkább a baloldara kényszeritik azt a véleményt, hogy a hipotéziseik rosszak, úgy látunk egyre több cikket a fehér munkásosztály nehéz helyzetéről."

A "post-truth" politika (ahol nem az igazság érvényesül)

 "Mindkét oldal mindig is azt gondolta, hogy a másik oldal "post-truth" és nem érdeklik a tények. Igaz, hogy a közösségi média lehetővé tesz bizonyos dolgokat és az is igaz, hogy amerikai választások alatt egyes jobb oldali oldalak sokkal jobban felhasználták a hamis hireket, mint a baloldaliak. Azonban társadalomtudósként azt kell mondanom, hogy mindkét oldal nagyon jó abban, hogy rámutasson azokra a pontokra, ahol a másik oldal tagadja a tudományt. Például: A baloldal nagyon szereti mondani, hogy a jobboldal tagadja az evolúciót. A baloldal viszont minden olyan társadalomtudományt tagad, ami kényelmetlen politikai korrektségi szempontból. Szóval mindkét oldal jó a tudománytagadásban és a másik oldal vaksággal gyanusitásában."

Szerinte idő kell, amig a társadalom alkalmazkodik a helyzethez valamint a közösségi médiának (pl Facebook, Twitter) is felelősséget kell vállalnia azzal, hogy az algoritmusaik nem csak az adott személy által korábban preferálttal megegyező politikai irányultságú cikkeket hoznak fel. A cél az, hogy ki legyünk téve mindkét oldal legjobb gondolatainak.

Következik: Jordan Peterson

Megj: még javítom a hibákat.

Szólj hozzá!

Az SJW-k az ENSZ-be mennek

2015. október 06. 13:20 - leader of noobs

Az SJW-kről gyakran hallani olyan véleményeket, hogy "nem kell velük foglalkozni, előbb utóbb megunják". Korábban én is azt gondoltam, hogy amikor rájönnek, hogy a világ nagy része velük ellenséges, akkor majd inkább visszavonulnak a kis zárt világukba duzzogni. Erre azonban egyre kisebb esélyt látok. A valós forgatókönyvhöz sokkal közelebb állhat az a több hónappal ezelőtt íródott vélemény, amelyre egy hete a KotakuinAction-ön hívta fel valaki a figyelmet:

"Ahogy a GamerGate tovább szemlélteti azt, hogy az SJW király meztelen, úgy közeleg rohamosan az SJW végjáték: a végletekig fogják a helyzetet eszkalálni, egészen addig, amíg el nem érik a nemzetközi betiltását, kriminalizációját és cenzúráját bárminek, ami nem narratíva párti."

Erre most az ENSZ nemi egyenlőségért és a nők jogaiért harcoló UN Woman nevű alszervezetének közreműködésével a világszervezet digitális stratégiáért felelős Szélessáv Bizottsága "Kiber-erőszak a nők és a lányok ellen: Egy globális figyelem felhívás" címmel kiadott egy jelentést, amiben nem kevesebbre, mint az internet cenzúrájára szólítják fel a kormányokat:

"A politikai testületeknek és kormányszerveknek a licenszelési előjogukat felhasználva biztosítaniuk kell, hogy csak azok a telekom cégek és keresőmotorok léhessenek kapcsolatba a nyilvánossággal, amelyek felügyelik a tartalmat és annak terjesztését."

Magyarul azt akarják, hogy ha egy internet szolgáltató vagy egy kereső nem cenzúrázza a rajta átmenő forgalmat vagy indexelt tartalmat az ENSZ szájíze szerint, akkor a kormányok vonják be a működési engedélyét.

Az erre indokuk az, hogy szerintük a nőket és lányokat érő erőszak országhatárokon, rasszokon, kultúrákon, jövedelmi csoportokon átívelő átívelve járványos méreteket ölt. 73%-uk válik kiber-erőszak áldozatává (valójában persze amit kiber-erőszaknak neveznek, az hasonló vagy még nagyobb arányban éri a férfiakat is). Ennek a fő oka szerintük a manstream kultúrában, pop zenében, videojátékokban széles körben megjelenő nők elleni erőszak és nők populáris médiában történő ábrázolása. A jelentésben olyan dolgokat olvashatunk, mint hogy (az iskolai lövöldözésekre utalva) "egy friss kutatás megmutatja, hogy hogyan teszik a gyerekeket az erőszakos videojátékok gyilkoló zombikká" vagy hogy "a háttérben a férfiasság negatív felfogása áll". Az amúgy hibákkal teli, slendrián módon oda rakott hivatkozások között pedig találunk olyat, ami a Pokemon-t egy kisgyerekekenek szóló gyilkoló-játéknak, a Nintendo és a hasonló tipusú játékokat pedig a kisgyerekek, a serdülők és a rendőrség tagjainak szamuráj stílusú, programozott gyilkosokká változtatónak nevezi. Előkerül a pornó témája is, ami az írók szerint "aggresszív viselkedési tendenciákat okoz".

Na de mit értenek nőket ért erőszak alatt?

Már az eleve abszurd, hogy fizikai kapcsolat hiányában az erőszak (violence) kifejezést használják. Talán a (valós) fizikai erősszakkal való fenyegetést lehet annak nevezni, de ők nem csak ezt értik alatta, hanem a nőkhöz intézett kéretlen szavakat, kritikákat is.

Ezt írják:
"A nők, akika közösségi médiában videojátékokról beszélnek kritikával, zaklatással és még fenyegetésekkel is szembe kell, hogy nézzenek, amíg a férfiak nem."

Ami egyrészt hazugság, mert a férfiakat is éri kiritka (lásd Jonathan McIntosh vagy bármelyik férfi SJW), másrészt nonszensz felhozni, mivel a szóban forgó nőket ért támadások oka nem a nemük, hanem az hogy politikai aktivisták, akik démonizálják az ideológiájukat nem támogatókat.

A Szélessáv Bizottség tanulmányt bemutató eseményén nem meglepő módon résztvevő és beszédet mondó Anita Sarkeesian szerint a zaklatás nem csak a legális és illegális dolgokból áll, hanem az olyan napi szintű elnyomó megnyilvánulásokból, mint a "hazug vagy" a "szar vagy" vagy az őket (feminista aktivistákat) rendszeresen támadó (szerinte) gyűlölködő videók. Tehát, ha valaki megsérti Anita érzéseit, akkor cenzurázni kell az internetet.

cpwrdxuwoaa6hed.png

Amúgy érdemes azt a vicces dolgot megemlíteni, hogy az UN Women oldalán Anita-t, mint a kiber-erőszak túlélője(!) említik.

A másik jelen lévő SJW celebritás, Zoe Quinn arrogáns elvakultsága szintén határtalan. Szerinte egyszerűen be kell zárni a "rosszhiszemű" weboldalakat. Panaszkodik az őket saját névvel kritizálókra (mert valódi zaklatáról szó nincs), miközben az extrém ideológiáját nyilvános fórumokon hírdeti, 30 feletti depressziós szűz férfiakat zaklatrivális feminista jótékonysági csoportokat szabotál, Wikipedia szerkesztőket doxx-ol (nyilvánosságra hozza a nevüket és címüket) és havi $3600-t zsebel be hivatásos áldozatként.

un_zoe.jpg


Nem csoda, hogy az egész jelentésből egy az egyben a játékos szubkultúrával szemben álló gender feminista SJW-k érvrendszere köszön vissza, akik a szólásszabadság korlátozása és az övéktől eltérő vélemények elnyomása céljából újradefiniálják az erőszak és a zaklatás fogalmát, majd megpróbálják felhasználni közvélemény eredeti fogalmak iránt érzett ellenérzését. Pontosan ugyan ezt a jelenséget látjuk az egyetemi kampuszokon, ahol a baloldali progresszív értékekkel ellentétes gondolatokat aggressziónak minősítik.

7 komment

Nemi identitás, Szexualitás, Otherkin-ek

2015. október 01. 15:04 - leader of noobs

Az első posztban írtam arról, hogy az SJW-k a hagyományos női és férfi szerepeket és viselkedést teljes mértékben szociális konstrukciónak tartják. Ehhez kapcsolódik a nemi azonosulás és a szexuális orientáció kérdésköre, vagyis, hogy ki, minek vallja magát és hogy milyen nemhez vonzódik. Most nem a biológiáról van szó, hiszen azzal néhány kivételt leszámítva nem nagyon lehet vitatkozni, hanem a mentális identitásról. Reálisan nézve a kettő valóban nem mindig fedi egymást. Ott van például a transzneműség, ahol a nemi tudat ellentmond a biológiai/anatómiai jellemzők által meghatározott nemnek, vagy például az is hétköznapi tapasztalat, hogy a nemi viselkedés nem teljesen bináris: A legtöbb férfi és nő valahol a hipermaszkulin és a hiperfeminin szélsőségek közé sorolható be. A szexuális vonzalom sem mindig egyértelműen homo- vagy heteroszexuális jellegű. Közöttük ott van a biszexualitás eltérő mértékei. Ennek az elfogadása a világ civilizált részén sok évtizedes, lassú folyamat volt. Nyugaton ma már teljesen megszokott, hogy ha valaki nem heteroszexuális, "cis" nemű. De Magyarországon sem zavar túl sok mindenkit.

Az SJW-k közül sokan azonban ezt is, mint sok mást, abszurd mértékben túlzásba viszik. Azt mondják, hogy a hagyományos férfi, nő LGBTQ (leszbikus, meleg, biszexuális, transz, queer) kategóriákba már nem fér bele mindenki. A maszkulin-feminin és meleg-hetero dimenziók pedig már nem elégségesek a nemiség és a szexualitás leírására. Szerintük több tucat (egyesek szerint végtelen) különböző "nemi" identitás valamint szexuális orientáció létezik.

Az ilyen SJW aktivsták jelentős része a Tumblr nevű mikroblog szolgáltatáson fejti ki a nézeteit és építi a kapcsolatait, de ugyan úgy megtalálhatók sok más helyen, pl.: a Twitteren is. Ők többségében fehér, tizen vagy huszonéves SJW-k, akiknek kapóra jön, hogy magukat "extra" identitásokkal felruházva, kisebbségi szerepben tetszeleghetnek. Köztük találhatjuk a legtöbb, SJW sztereotípiának megfelelő egyént. Legtöbbször jellemző rájuk a "Különleges Hópehely Szindróma", amelynek a megértéséhez a legegyszerűbb néhány definíciót megnézni:

Az Ecyclopedia Dramatica ezt írja róluk:

A különleges hópehely szindrómában szenvedő emberek nagyon különlegesnek gondolják magukat, mert van egy saját magukra szabott rokkantságuk, amely lehetővé teszi számukra, hogy különleges bánásmódot követeljenek bárkitől, aki kapcsolatba hozható velük, elmegy mellettük, vagy ugyan azt a site-ot használja, mint ők. A különleges hópelyhek áldozatokként tetszelgnek, miközben mindenkinek azt próbálják magyarázni, hogy az emberiséghez képest ők milyen különlegesek.

Ezen a blogon lévő leírás is találó:

"Az Y generáció tagjai nem rossz emberek. Nagyrészt iskolázottak, nyílt szelleműek, másokat elfogadók és magabiztosak vagyunk. De sajnos, sokunkra hatással van egy olyan állapot, ami Különleges Hópehely Szindrómaként ismert.

Különleges Hópehely Szindróma: A hit, hogy valaki egyedinek és különleges hópehelynek számít. A tünetei a megemelkedett önhittség és a csalhatatlan megilletettség. Akik gyerekkorban túlzott dédelgetésnek vannak kitéve, azok különösen nagy kockázatúak.

Az Y generáció az első generáció, amely egy olyan világban nőtt fel, ahol "mindeki nyer". Mint ilyenek gyakran úgy érezhetjük, hogy hősök vagyunk, akik a világon mindent megérdemelnek. Megérdemeljük az autóta a 16. születésnapunkra, megérdemeljük az új iPhone-t azon a napon, amikor kijön, megérdemeljük, hogy híresek legyünk az interneten legyünk és megérdemeljük, hogy közel különleges emberekkel barátkozzunk és építsünk ki kapcsolatokat."

Ha valakit érdekel a téma, akkor a mindeképpen a TumblrInAction subredditen érdemes körülnéznie. Gyűjtöttem egy kis ízelítőt és hozzájuk magyarázatokat. Ahol lehet és van értelme, ott próbáltam magyarítani a kifejezéseket. Ha valami értelmetlenek látszik, akkor az valószínüleg az eredetiben is értelmetlen:

-"Egy 21 éves panoromantikus, sapioszexuális, nemifolyékony [muhaha], therianthrope vagyok. Anime rajongó, gamer és író vagyok, aki egyben egy növény és szerető. Ez a blog lgbtqa támogató"

Nemifolyékony (genderfluid): "Olyan személy, akinek a neme időről időre változik. Egy genderfluid személy bármikor azonosulhat férfiként, nőként, neutrois [semleges?] vagy bármilyen más nem-bináris identitással, illetve identitások bármilyen kombinációjával. A nemi identitás véletlenszerűen vagy valamilyen körülmény hatására változik. A genderfluid emberek vallhatják magukat többneműnek, nem-binárisnak vagy transzneműnek."

-"20 vagyok. Kaliforniai. Anglofil. Bibliofil, Shelrocki. Whovi. Slyterin. Savoyai. Ballettmániás. Táncos. Énekes. Színész  Tanár. Tanuló. Orvostan hallgató. Szerző.".

-Megpróbáltam coming-outolni az anyám előtt demiszexuálisként [nem sikerült neki...]

Demiszexuális: Az aszexuális (szexuális vonzalmat nem érző) egyik fajtája. Csak olyan ember iránt érznek vonzalmat, akivel széleskörű személyes ismeretségre tettek szert.

Sapioszexuális: Olyan személy, aki az intelligenciát találja a legerősebb szexuális vonzerőnek.

-"22 éves nemifolyékony, panoromantikus, grey-ace [??], dyspraxiás [fejlődési rendellenesség] vagyok"..."A rokkantság és a mentális betegséget jobban kellene interszektálni [keresztezni]."

Arigender: "A kos csillagjegyből ered. Ez egy komplikált nem amit vagy nem vagy nehezen lehet elmagyarázni."

Virgender: "Egy nemi identitás, ami tulajdonképpen nemtelen. Akkor van ilyen, ha túl stresszes vagy túl nehéz nemmel rendelkezni."

-"Haha, igen egy demi-fiú vagyok, lith/panszexuális, lith-biromantikus, spanyol-ajkú godkin és nagyon hella [?] vagyok. A "he", "she", "your majesty" [őfelsége] névmásokat használom. Kérlek csak akkor használd a "they" névmást, ha még nem ismered a preferált névmásaimat."

Pánszexuális: "Aki a a szexualitás sokféle formáját évezi. Mint a biszexualitás, csak folyékonyabb. Egy panszexuális személy nem csak a tradícionális férfi és női nemet szereti, hanem a transznemű, az androgén és a nemifolyékony embereket is."

Lith/Lithoromantikus: Olyan személy, aki szeret olyas valakit szeretni, aki nem viszonozza az érzéseit.

Biromantikus: A biszexualitás egy fajtája. "Aki romantikus vonzalmat érez a saját neme és más nemek iránt"

Az autizmus is egy nem: "25 éves, szociológia PhD hallgató az Észak Karolinai Egyetemen. Színpompásan autista és nem-bináris. Névmásnak "ők", "őket" használandó. A neme vagy a nem helyettesítője autista. Nagyon macskaszerű vagyok." Érdemes a GTFO listáját is megnézni.

-Marcie, 26 éves. Vékony privilegizált test. Szívében transzkövér. Ádáz kövér aktivista. 2015-os update: híztam 3 kilót!!"

Valószínüleg válasz az előzőnek: -"Egy kövér aktivista vagyok, párnákat viselek a ruhám alatt, hogy képviseljék a fantom-kövér énemet és megkönnyítsék a nagyobb alakba történő átalakulásomat."

Transzkövér: Olyan, aki külsőleg vékony, de belül kövérnek érzi magát.

Mi ez a személyes névmás dolog?

Ugye az angol nyelv három nemet különböztet meg: férfi, női és semleges. Sok SJW szerint ezek nem megfelelőek, mert a hagyományos nemi szerepbe kényszerítik őket, ezért kitalának maguknak újakat és elvárják, hogy mások ezekkel hivatkozzanak rájuk.

A hagyományos női nemű névmások így néznek ki: she/her/her/hers/herself (ő, őt, őt [tulajdonló melléknév],őt magát, övé). E helyett használandó például a Ze/hir/hir/hirs/hirself, Hu/hum/hus/hus/humself, de ezer féle közül lehet választani: Személyes névmások űr, bolygó, növény, bogár, szín, kémiai elem, farkas, szörny, robot, macska, hal, eső, Pokemon (!), stb témában.

Súlyosan sértő ha valaki nem hajlandó az SJW által megkívánt névmást használja. Az SJW illem azt diktálja, hogy első találkozásnál rákérdezzenek egymás preferált névmásaira, addig pedig they/them/their/theirs/themselves-szel hivatkozzanak egymásra.

Érdekességek:

-Amikor a kétnemű, biszexuális, pasztel gót triggerelőnek találja a nemifolyékony, szubkultúrához nem alkalmazkodó személyes névmását.

-"A férfiak csak azért hivatkoznak az autóikra női személyes névmással, mert tulajdonolják azt és pontosan így gondolkoznak a nőkről is"

-A Harwardon a bevezető előadáson preferált névmásokról kérdeznek és mansplainingről és whitesplainingről beszélnek.

Mivel szerintük a nem születéskor nem meghatározott, ezért elnyomónak tartják, ha egy újszülöttre/magzatra valaki hagyományos nemmel referál és belekényszeríti valamilyen nemi szerepbe.

Amikor megszületett Vilmos herceg lánya, Charlotte hercegnő, akkor ilyeneket írtak:

11204996_893911250675715_4355024857002580272_n.jpg

 "Ne hívjátok a #királyibébit "lánynak". Még nem elég idős, hogy eldöntse a saját nemét, bigottak!"

Facebook vita leendő anyuka és SJW-k között:
Anyuka: Ultrahangon kiderült, hogy lányom lesz (HER-ként hivatkozik rá).
SJW1: "Nem korai még nemi szerepeket ráerőltetni?"
SJW2: "Éppenséggel, lánynak hívni  csak azért, mert vaginája van cis-szexista.

zfymxob.jpg

 "Ha nem adtok a gyereketeknek nemileg semleges nevet, akkor eldöntitek helyette a nemét és az nagyon elbaszott."

Otherkin identitások

Egyes SJW-k odáig mennek, hogy a nemi identitás mellett (vagy helyett) felvesznek egy nem emberi identitást is. Ők lélekben nem embernek, hanem állatnak/mitikus teremtménynek/növénynek/stbnek (azok reinkarnációinak) gondolják magukat. Az otherkin-eknek számtalan altípusa létezik: pl: medve, sárkány, növény, tűz, tündér, démon, hableány. Egyesek azt állítják, hogy testi hiányosságot van vagy fantom végtagokat (pl szárnyakat) éreznek a testükön.

Az otherkin jelenség összefüggésben van újpogány hagyományokkal és a New Age-dzsel. A szubkultúra a korai 90-es évek online elf közösségeiből nőtte ki magát, de egyesek szerint az Elf Királynő Lányai nevű feminista new age csoporttól ered a 70-es évekből.

Néhány példa:

4lhqjmc.png

"Ne nevzd el a gyerekedet virágok után, ha csak nem vagy növény-kin, mert az kulturális lopás."

f4nrt0x.png

"Csak én vagyok egyetlen tűz-kin, aki nagyon nagyon akarja, hogy a keze lángra lobbanjon, de ne égjen meg?"

tvgkt8m.png "Nos, elmediáltam az előző életembe és megerősíthetem, hogy egy tarka szárnyú macska-kin vagyok. De észrevettem, hogy néhány testvéremnek nincsenek szárnyai. Majnem sajnálatot érzek irántuk, de ők is tarkák voltak."

uaojnvm.png
"Én egy hableány-kin vagyok, de teljesen megrémülök az óceántól. Teljesen rokkantnak és bizonytalannak érzem magam."

10 komment

A migránsválság és a média

2015. szeptember 17. 19:23 - leader of noobs

Az első bejegyzésben már érintőlegesen említettem az SJW-k migrációhoz való viszonyát. Ezt érdemes újra elővenni. Nem csak azért, mert éppen nyakig benne ülünk, hanem mert egyértelműen láthatóvá teszi a média és a "köznép" gondolkodása közötti ellentétet.

Aki olvassa a főbb magyar és külföldi sajtótermékeket és kommentszekcióikat, annak minden bizonnyal nyilánvaló az, hogy miről beszélek:

Míg a média nagy része próbálja bizonygatni a tömeges bevándorlás előnyeit és a migránsokat egyöntetűleg ártatlan, nemes maciknak lefesteni (ahogy a Mandineren irta valaki), addig a kommentelők többsége finom és kevésbé finom módon elküldi őket a picsába.

refugees-map-syria-germany-dollars-no-war-balkans.jpg
Az emberekből dühös értetlenséget vált ki, hogy ebben az EU jövőjére potenciálisan veszélyes, Európa szempontjából sorsdöntő kérdésben a bonyolult valóság lehető legpontosabb leírása, érvek és ellenérvek ütköztetése helyett szinte mindenhol egy féligazságokkal teli, izzaddságszagú, érzelmi töltetű, mindenért Európát hibáztató Narratívát kapnak a géppuska-záporban menekülőkről, akiket a gonosz idegengyűlölők nem akarnak befogadni. A kommentelők nem értik, hogy a sajtó miért ferdíti el az igazságot. Nem értik, hogy miért beszélnek következetesen mindenhol háborús menekültekről, amikor a beáramlók mindössze harmada szíriai (A német szövetségi migrációs hivatal szerint augusztusban 30%, az első nyolc honapban pedig 23% vallotta magát szírnek az amúgy 80%-ban papírok nékül hozzájuk érkezőkből), akiket teljesen egyértelmű, hogy nem a biztonság, hanem az anyagi érdekek vezetik Európa gazdagabbik részébe. Nem értik, hogy a sajtó miért nem hajlandó még csak megfontolni sem a szerintük jogosan felmerülő aggályaikat. Nem értik, hogy miért tartják kívánatosnak az Európa szerte párhuzamos társadalmakat és gettókat létrehozó bevándorlási politika folytatását. Nem értik, hogy miért akarnak megszégyeníteni, xenofóbnak bélyegezni bárkit, aki a humanitárius szempontok mellett figyelembe venné Európa lakosainak érdekeit is. Lehetne hosszan folytatni.

Azt hiszem egyértelmű, hogy ez a jelenség az SJW-izmus egyik megnyilvánulása. A nerd kultúrával szemben álló és a tömeges migráció támogatói között ideológiai kapocs és átfedés van. A két csoportra (már amennyire külön lehet őket kezelni) pontosan ugyan az a másik oldalt démonizáló, narratíva-vezérelt gondolkodásmód, ugyanaz morális felsőbbrendűség érzés és ugyan az az áldozat-fétis jellemző. Azokra a hírforrásokra (vagy médiaszemélyiségekre), amelyek mindkét témával foglalkoznak (például a Guardian és a New York Times), szinte mindig igaz, hogy ha GamerGate ellenesek, akkor a migrációs vitában a pártolók oldalán vannak.

De nem kell aggódni. Ennek a válságnak a kocka kultúra botrányaihoz hasonlóan az a pozitív hatása, hogy az emberek szemében soha nem látott mértében rombolja a SJW média-establishment szavahihetőségét. Nekik és a baloldalnak rá kellene végre jönniük, hogy ha nem foglalkoznak a problémákkal, akkor az olvasók/választók egyszerűen azokhoz fognak pártolni, akik hajlandóak erre. Ha ezt csak a politikai patkó ellentétes szélén ülő értelmi sérültek teszik meg, akkor hozzájuk...

8 komment

War on nerds - Háború a kockák ellen

2015. szeptember 10. 18:23 - leader of noobs

Az előző posztban az SJW-izmus főbb tételeiről írtam. Most az ideológia követői által leginkább támadott területről lesz szó.

Jelenleg a kulturális háború legnagyobb csatái a "nerd" (magyarul "kocka") kultúra területén zajlanak. Ide értendők például a STEM (tudomány, technológia, mérnöki, matematika) területek, a játékos, a képregény, és a scifi szubkultúra.

Ez egy bonyolult, több dimenziós konfliktus. A szerepői nem minden fronton ugyanazok, az azonos oldalakon lévők között előfodulnak véleménykülönbségek és itt is igaz, hogy az ideológiák melletti elköteleződés egy spektrummal írható le.

Az SJW narratíva középpontjában az a "probléma" all, hogy ezekben a szakmákban és hobbikban a nők és a "marginalizalt" kisebbségek részvétele a társadalmi arányuknal jóval kisebb. Ez valóban tény. Például a vezető amerikai technológiai cégeknél a technikai munkakört ellátó nők aránya általában 10 es 30 százalék között van. A hardcore gamer közösségek is túlnyomóan férfi többségűek. Ennek az oka nem egészen tisztázott, a tudományos bizonyítékok több biológiai és kultúrális tényező összejátszását sejtetik a háttérben. Az árulkodó jel mindenesetre, az adatok szerint minél szabadabb és egyenőbb egy ország, annál nagyobb különbségek figyelhetők meg a férfiak és nők pályaválasztásában és annál kevesebb nő választja a STEM területet. Erre ésszerű magyarázat lehet, hogy ezeken a helyeken a nők kevésbé vannak rákényszerülve, hogy jól fizető szakmákat válasszanak. Azt csinálhatják, amihez kedvük van.

Az SJW/feminista logika szerint azonban a különbség egyetlen oka az itt strukturálisan uralkodó kirekesztő, rasszista/szexista kultúra és az általa berögzített káros társadalmi elvárások. A kockákat gorombának, érzéketlennek gondolják, akik "toxikusan férfias", aggresszív viselkedésükkel kiutálják a nőket és a színesbőrűeket (PoC-ket) maguk közül.

Példaul a Michigani Egyetem egyik professzora ezt mondja:

"A probléma, hogy a kultúra tudatosan vagy tudattalanul kirekesztő és az emberek olyan viselkédest mutatnak, amely kizárja a nőket -és valószínüleg a színesbőrű embereket- vagy megakadályozza az előrementelüket." 
90dbd6994393094182b0cb5fa1f8b78786755656.jpg

A PoC-knél ennek (még az SJW-k szerint is) lehet némi köze a szocio-ökonómiai helyzetükhöz is (ami szintén az elnyomásukra vezethető vissza), de a nők esetében ez nem lehet tényező. A különbséget csakis diszkrimináció és/vagy káros normák okozhatják. Hiszen a férfiak és a nők eredendően tökéletesen egyforma gondolkodásúak, csak kesőbb a (patriarchális) nevelés hatására válnak különbözővé. A kislányokat a szüleik és tanáraik már egészen kicsi kortól eltérítik a tudományos és mérnöki pályáktól. Később pedig állásinterjún és munka közben kell megküzdeniük a szexista, nőgyűlölő interjúztatókkal, főnökökkel, kollégákkal.

Éppen ezért az SJW-k szerint a megoldás a kockák megnevelése, a kultúrájuk megváltoztatása.

Az utóbbi egy évben, mióta követem az eseményeket, az SJW-k össztüzet zúdítottak erre a területre; a tudományos világ, a nerd kultúra problematikusságával foglalkozó cikkek százai íródtak, tucatnyi hastag kampány és online petició indult, komment-háborúk zajlottak, tömeges kitiltások történtek. Nézzünk néhány példát.

Donglegate

Egy, a 2013-as PyCon kiállításon tartott prezentáció alatt a nézők soraiban ülő két programozó egymás között nagy "dongle"-ekről (számítógépbe bedugható eszközökről) és a forráskód villázásáról (forkolásáról) viccelődött.

Az előttük lévő sorban lévő nő, Adria Richards ezen annyira felháborodott, hogy nyilvános megszégyenítés céljából lefényképezte a két férfit, majd kitette a fotót a Twitterre:

twitter.png

Ritchards később úgy indokolta a tettét, hogy látott egy kislányt a nézők között és arra gondolt, hogy az így viccelődő férfiak tartják távol a kislányt a technológiai ipartól.

A hír gyorsan elterjedt. A kiállítás szervezője látva, hogy mi történt kivezettette a két férfit a nem megfelelő viselkedésük miatt. Az egyik férfit végül ki is rúgták a munkahelyéről. Szerencsére Richards sem úszta meg, mert a botrányokozás miatt őt is kirúgták.

Shirtgate

Miután tavaly az ESA robotszondája leszállt 67P/Churyumov–Gerasimenko nevű üstökösre, az ezt ünneplő sajtó-eseményen a programban résztvevő egyik tudós, Matt Taylor pinup lányokkal diszített ingben jelent meg.

matt-taylor-shirt.jpg
Emiatt a "nyilvánvaló" szexizmus miatt beindult a szokásos Twitter és újságíró kommandó:
tweet2.png
tweet3.png
tweet4.png

Új követelmény a tudósoknak: Nem lehetsz szexista disznókutya

Nőgyűlölet az irányítóközpontban

Hétköznapi szexizmus - Amikor egy ing több, mint egy ing

Miért bosszantja a nőket a tudományban a Rosetta tudós ruházata? - Az ESA le tud szállni egy robottal egy üstökösön, de nem látja az orra előtt lévő nőgyűlöletet

Nem érdekel, hogy leszálltál egy űrhajóval egy üstökösre, az inged szexista és kiközösítő - Kis lépés az embernek, de három lépés hátra az emberiségnek

Az nem baj, hogy az inget egy nő tervezte és hogy a média tele van magamutogató meztelen nőkkel. Ha egy férfi szexuálisan vonzó nőket ábrázol, bemutat, visel, akkor a nőket objektifikálja, tehát szexista. Ez a baromság máshol is előkerül, mint ahogy majd láthatjuk.

A vége az lett, hogy Taylor könnyek között kért bocsánatot a vétkéért és megtarthatta az állását.

Tim Hunt

Hasonló kamány indult Tim Hunt nobel díjas biológus ellen, aki egy Szöuli konferencia után, a Koreai Nők Tudományos és Technológiai Szövetségének ebédjén tartott beszédében így viccelődött:

"Furcsa, hogy egy olyan sovininisztát, mint én megkérnek, hogy női tudósok előtt beszéljek. Hadd mondjam el a problémámat a lányokkal. Három dolog történik velük a laborban: Szerelmes leszel beléjük, ők lesznek szerelmesek beléd, vagy ha kritizálod őket, akkor elsírják magukat. Talán külön laborokat kellene csinálnunk a lányoknak."

Majd így folytatta:

"Most komolyan, le vagyok nyűgözve Korea gazdasági fejlődése által, amiben a női tudósok kétség kívül fontos szerepet játszottak benne. A tudománynak szüksége van a nőkre. A tudományt művelni kell az akadályok és az olyan szörnyek ellenére is, mint én".

A beszéd után a konferencián jelen lévő brit újságíró, Connie St. Louis Hunt képével együtt ezeket twittelte:

"Tim Hunt, Nobel-díjas tudós a koreai nőkről szóló ebéden: Soviniszta vagyok és a lányokat külön laborban kell tartani."

A befolyásos női mintakép Korai női tudósok által tartott ebéden voltam. Teljesen tönkretette a szexista felszólaló Tim Hunt, a Royal Society [tudományos akadémia]."

Arról lehet vitatkozni, hogy ízléses volt-e az adott idézet, de St Louis az eseményről írt cikkjében úgy mutatta be az egészet, hogy a kontextus szempontjából fontos dolgokról nem tett említést. Nem írt a "most komolyan" retorikai fordulatról", a nők dícséretéről vagy arról, hogy Hunt egy laborban ismerte meg a feleségét. Úgy állította be Hunt-ot, mint aki komolyan nemileg szegregált laborokat szeretne. A cikk az interneten, a közösségi oldalakon és a nyomtatott médiában botrányt indított, ahol a lapok szó szerint átvették St Louis állításait.

St Louis médiában dolgozó barátai (az egyik a New York Times cikkírója és az MIT újságírás professzora) azonnal kiálltak azon állításai mellett, hogy Hunt komolyan gondolta a nők szegregációját és hogy sohasem dícsérte őket. Ezt a narratívát ezután átvette több tucat hírforrás, akik szintén nem tőrődtek a St Louis által leírtakkal ellentétes bizonyítékokkal. Nem számított, hogy St Louis elferdítette a valóságot és hogy Hunt női ismerősei és tanítványai szerint esetében a nőgyűlölet fel sem merülhet, a tudóst a média Matt Taylorhoz hasonlóan, a tudományos világ szeximusának szimbólumává kiáltotta ki.

Hunt még hazafelé tartó járaton ült, amikor a munkahelyének, az University College Londonnak a dékánja felhívta a feleségét azzal, hogy ha Hunt nem mond le azonnal, akkor kirúgják. Az egyetemen senki nem próbálta az ő verzióját meghallgatni vagy függeten forrásból meggyőződni a St Louis által leírtakról. Két kollégéja is követelte a bizottságokból, az egyetemről és az akadémiából történő eltávolítását. Hunt lemondani kényszerült nem csak ezekről a helyekről, hanem Európai Kutatási Bizottságból is.

Ebben az esetben is az a jelenség játszik főszerepet, hogy a média a kicsiktől a legnagyobb olvasottságú és presztizsű lapokig tele van ideológiailag motivált, narratíva-vezérelt, etikával nem törődő újságírókkal.

Ebben az írásban a szerző jól rátapint a lényegre:

"A polikailag elkötelezett szerkesztőknek és újságíróknak egy sztori, amely tökélesen megerősíti a gyanúikat és előítéleteiket az általuk ellenségnek gondoltakról, túl jó, hogy leellenőrizzék."

GitHub

Pár hete az SJW szimpatizáns vezetésű GitHub repo szolgáltatás eltávolitott egy projektet, mert a kódban a "retard" (retardált) szót használták. A fejlesztő válaszul a "git"-re cserélte le a szót.

Ugyan ez a cég nem rég ilyen CoC-t (házirendet) vezetett be:

"Különösen honoráljuk a diverzitást kor, nem, nemi identitás vagy kifejezés, kultúra, etnikum, nyelv, nemzetiség, politikai hit, szakma, rassz, vallás, szexuális orientáció, szocioökonómiai státusz és technikai képesség. Nem toleráljuk a diszkriminációt a fenti védett jellemzők alapján, beleértve a fogyatékosságot."

Ez nagyon szép csak hogy ezt is irja:

"Az open source közösségünk előbbre helyezi a kirekesztett emberek biztonságát a privilégizált emberek kényelménél. Nem foglalkozunk olyan panaszokkal, amelyek:

-Reverzizmussal kapcsolatosak beleértve a fordított rasszizmust, fordított szexizmust és a cis-fóbiát [a biológia nemüknek megfelelő identitással rendelkezők elleni fóbia]"

Ez a jól ismert kettős mérce. Felfelé ütni szabad, lefelé ütni nem. De van még finomság. Zaklatásnak számít "A fizikai kontaktus és a szimulált fizikai kontaktus (pl: szövegbeli leírások, mint az "ölelés", "hátvakarás")"

Ezt a CoC-t nem sokkal a kiadása után a nagy visszhang miatt felfüggesztették, de a tanulságot itt is le tudjuk vonni: Az SJW-izmus nem áll meg személyes keretek között. Az SJW-k aktívan propagálják azt munkájuk során is.

#GamerGate

A GamerGate mozgalom volt az első olyan közösség, amely nem csak hogy sikerrel verte vissza az SJW-izmus térhódítását, hanem súlyos válaszcsapást is tudott mérni arra.

A játékosok és az SJW mentalitású újságírók által dominált játékos média között a felszín alatt évek óta meglevő feszültséget tavaly augusztusban egy igazából jelentéktelen esemény pattintotta ki. Egy Eron Gjoni nevű programozó egy blogposztban azt állitotta, hogy az indie játékfejlesztő exbaratnője, Zoe Quinn a kapcsolatuk alatt emocionálisan manipulálta és legalább 5 emberrel megcsalta, akik közül az egyik a Kotaku-nak dolgozó Nathan Grayson cikkíró volt. Ekkor a gamer közösségben elindult a pletyka, hogy az újságírók között különösen otthonosan mozgó, velük jóban lévő ZQ az általa fejlesztett "jatek" pozitív értékeléséért cserébe szexuális szolgáltatásokat adott. Ez konkrétan végül nem bizonyosodott be, de az igen hogy a nőt számos prominens újságíró támogatja Patreon-on keresztül. ZQ-nek ezen kívul volt meg pár gyanús ügye, amiért további kritikák érték és nem éppen finom stílusban beszéltek róla. Ezzel párhuzamosan, a játékok gender feminista ideológa alapján történő megreformálását szorgalmazó, azokat videókban kritizáló Anita Sarkeesian kapott pár halálos fenyegetést.

Azt addig is tudni lehetett, hogy az újságírók túl szoros viszonyt ápolnak a játékfejesztőkkel és a munkaadó cégeikkel (utaztatás, ajándékok, PR szöveg leadása cikként). Nem is ez, hanem a játéksajtó Zoepostra adott válaszreakciója indította indult el a lavinát. Augusztus 28 és szeptember 1. között egy tucat cikk jelent meg, amelyek a gamer identitás és kultúra haláláról szóltak, közös narratívában okolva ezért azok szexista jellegét és nőgyűlöletét.

A sort a feminista Leigh Alexander cikke indította a GamaSutra-n. "A gamereknek nem kell a közönségednek lennie. A gamereknek vége" című cikkében Alexander a szubkultúrát "buta szardobálókból", "siránkozó hipervásárlókból", "gyerekes internet-vitatkozókból" állonak nevezte és azt a véleményét hangoztatta, hogy a fejlesztőknek nem kell ennek a kultúranak célzott játékokat készitenie. Ugyan ezen a napon más site-okon nyolc ugyanilyen hangvételű írás jelent meg. Ezekben és a következő napok cikkeiben következetesen összemosták az Anita Sarkeesian-t fenyegetőket az őt legitim kritikával illető nagytöbbséggel. A jatéksajtóban és később a mainstream médiában megjelent vélemények szerint a Zoe Quinn-t, Anita-t és más feminista aktivistákat ért kritikák motivációja kizárólag szexizmus és nőgyűlölet és hogy a #GamerGate (amit egyébként Adam Baldwin szinész használt először Augusztus 28-án) támogatók célja a nők kiszorítása a játékvilágból, mert féltik tőlük a kis férfiközpontú, macsó világukat. Olyan érveket hangoztattak, mint hogy a jatékosok 52%-a már nő, ezért a játékfejlesztőknek az ő "igenyeiket" kellene figyelembe venniük és nem a férfiakét. (később ez kiegészült a rasszizmus és az etnikai kisebbségek kiutálásának vádjával is). Ezzel csak két baj van: Egyrészt, az 52% úgy jön ki, hogy beleszámolják a közösségi oldalakon (Facebook) és mobilon játszókat is, amelyeknek semmi köze a szubkultúrát definialó komplex és kompetitív játékokhoz, ahol a nők aránya átlagosan egy a héthez. Másrészt a tevékenységük alapján egyértelmű, hogy a kritikusok nem pusztán több, nőknek szóló játékot szeretnének (amivel nem is lenne semmi baj), hanem a férfiaknaknak szólókat akarják eltűntetni.

Anita és az SJW média klikk szerint túl sok az olyan játék, ami káros "trope"-okkal (értsd: bármilyen heteroszexuális férfiak által vonzónak talált karakter, bármilyen nőt ért erőszak) van teli és a szexizmust és a nőgyűlöletet erősíti.

Nézzünk néhány konkrét példát hogyan is gondolkoznak:

A játékoknak propagálniuk kell a diverzitást:

-Az idén megjelent Witcher 3 nevű játék készítőit támadták, számonkérve rajtuk a diverzitást, mert a játék szereplőinek egy kivételével fehér a bőrszíne. Válasz nekik: "Ez a játék egy konkrét középkori lengyel/szláv mitológia alapján készült, amiben nincsenek színesbőrűek". Erre az SJW-k: "Akkor is rasszisták vagytok, a diverzitás fontosabb, mint a korhűség". "Ha elfek és szörnyek lehetnek a játékban, akkor PoC-k is"

A nők elleni virtuális erőszak elfogadhatatlan:

-Szintén a Witcher 3-ban az egyik női főszereplőt "szukának" és "kurvának" hívják a rosszfiúk. Az SJW-k szerint elfogadhatatlan, hogy egy kitalált világban, kitalált elkövetők csúnyán beszélnek egy kitalált nővel.
-Anita a "Nők, mint háttérdíszítés" című videójában azt mondja, hogy "a játékokban a nőgyűlölő viselkedés nem mindig kötelező, de implicit módon mindig bátorított". Erre a Hitman nevű bérgyilkos-szimulátor azon küldetését veszi elő, amikor a célszemély felé tartva a bérgyilkosnak (lehetőleg) észrevétlenül át kell mennie egy sztriptízbáron. A videóban mutatja, ahogy kiüti a nőket és holttesttüket a földön vonszolja, miközben látszik, hogy a pontszámláló minden vétlen áldozat meggyilkolásánál csökken.

"A játékos nem tehet mást, mint hogy úgy kezeli ezeket a női testeket, mint ami felett eljárhat, mert úgy tervezték és helyezték őket el a környezetben, hogy ez legyen az egyetlen céljuk. Az értelme az egésznek, hogy a játékosok a gyanútlan virtuális női karakterek meggyalázásával perverz élvezethez jussanak."

Az mindegy, hogy a játékban nem csak pontosan ugyan ezt lehet csinálni a férfiakkal, hanem őket le is lehet vetkőztetni és kukába lehet dobni.

"Semmilyen, a háttérdíszítésnek használt női karakterekkel kapcsolatos dizájn, viselkedés és mechanika nem bátorít az emberi empátiára....Mint egy szexgép, nincs semmilyen egyéniségük, nincs saját történetük, a játékosoknak sosem kell azonosulni vagy törődni velük azon kívül, hogy szexuálisan vagy anyagilag mit nyújthatnak."

...mint ahogy a játékban mellékszereplőnek használt férfiak tömegének esetében.

-Hasonlóan az Divinity-hez, a GTA5-ot is azért kritizálták, mert a játékosnak lehetősége van a játékban nőket ölni. Itt sem számít az a kb. 500 férfi, ami minden egyes megölt nőre jut.

A férfiaknak vonzó karakterek károsak, mert "tárgyiasítják" a nőket és a "férfi nézést" (male gaze) erősítik:

A gender feminista elmélet szerint ha a férfiak megbámulnak egy szép nőt, akkor a "férfi nézést" alkalmazzák és a nőre tárgyként tekintenek, ezért minden, számukra vonzó női ábrázolás bűn (lásd még Shirtgate).

-A Bayonetta 2-t, amelynek egy női tervező által megalkotott főszereplője az erős, határozott, önálló nő mintája lehetne, a játéksajtó néhány tagja "égbekiáltó túlszexualizáció"-val, "szexista cinkosság"-gal jellemzte és pontozta le.

Anita szerint "Minden, Bayonetta dizájnjával, mechanikájával, karakterével kapcsolatos dolog kifejezetten a heteroszexuális férfiak szexuális élvezetének készült". Vagy: "Csalódottan látom, hogy a legtöbb Bayonetta 2 játékteszt teljesen figyelmen kívül hagyja vagy még dícséri is szégyentelen szexizmust és a "férfi nézés" vérlázító használatát."

-A Divinity: Original Sin nevű játék borítóját a készítő a rajta szereplő nő sokat felfedő melltartó-dizájnja elleni SJW tiltakozás hatására megváltoztatta. A játék egyik művésze és animátora szerint kénytelenek voltak meglépni, mert:

"Az újságírás világában vannak csatornák, amelyek aggresszíven állnak mindenhez, amit a legkisebb mértékben is szexistának találnak és sok esetben megtagadják hogy az ellenzők szóhoz jussanak a kritika és reakciók [hozzászólások] letiltásával a blogposztjaik és cikkeik alatt."

A játékok politikai vélemény alapján történő lepontozása nem csak azért probléma, mert etikátlan, hanem mert a hihetetlenül túltelített piacon az egy-egy játékba az összes erőforrásukat belerakó kisebb fejlesztőcégeknek ez végét jelentheti.

A "mentsd meg a nőt" sémák ártalmasak:

Az olyan játékok, mint a Mario és a Zelda problémásak, mert a nőket mutani védtelen helyzetben a szexizmust erősíti.

Az egész nagyon emlékeztet a 90-es 2000-es évek morális pánikjára, amikor a hírhedt Jack "A számítógépes játékok erőszakot okoznak" Tompson folytatott alaptalan hadjáratot a játékipar ellen. Akkor játékmédia kiállt a játékokért, most azonban (még a ZQ fele incidensben nem érintettek is) teljes mellszélességgel a támadók mellé álltak.gamergate-op-more-pic-2.jpg

A "gamerek halottak" cikkek volt az a pont, amikor a felgyülemlett feszültség kirobbant. A #GamerGate egyszerre mindenhol téma lett...volna, ha a Narratívának bedőlő, SJW-knek aláfekvő vagy maguk is SJW site-ok el nem kezdték volna cenzúrázni az erről folyó vitát: A 4chan-en topicok törlése, majd a téma teljes betiltása, a Redditen hozzászólások tömeges törlése, shadowbannolás, a NeoGAF fórumon törles, kitiltások, a Verge-en kommentek cenzúrázása történt (A Reddit külön megérdemelne egy cikket, ahol a vezetés célul tűzte ki, hogy megtisztítsa a site-ot a nem megfelelő véleményektől). Erre aztán még többen felfigyeltek. Az előtte néhány száz főt tömörítő mozgalom sok tízezer fősre dagadt.

Hamarosan az is kiderült, amit már addig is gyanítani lehetett, hogy a cikkek gyors egymás utáni időzítése nem volt véletlen. Kiszivárgott ugyanis a GameJournoPros nevu, 150 cikkíró és szerkesztő (pl. Polygon, Kotaku, Destructoid, The Escapist, Game Informer, Ars Technica, QVC, PCWorld, and IGN) tagot számláló levelezőlista tartalma, ami igazolta a korrupciórol, összebeszélésről és következetes cenzúrarol szóló vádakat. Például: A levlista készitője Kyle Orland (Ars Technica) szerint "a botrányt ürügyként kell használni Quinn munkájának népszerűsítéséree". Ben Kuchera (Polygon) a témától való tartózkodásra és a site-ok forumain való tiltásra, Andrew Groen (Wired) pedig egy kollaboratív ZQ-t támogató levál megírására ösztönzött. Ugyanitt utaltak arra is, hogy két újságírót a véleményük miatt feketelistáztak.

A helyzetet tehát nem önmagában a feminista kritika mérgesítette el, hanem annak kritizálhatatlansága. Az a hozzáállás, hogy aki kritizálja Anitát és társait, az nőgyűlölő.
femfreqdenial.PNG
A kultúránkat átható szexizmus tagadása önmagában a szexizmus egyik formája.
b0wda8iccaalm9p.jpg
Komolyan foglalkoznunk kell az erőszak, a szexizmus és a férfiasság mérgező elgondolásaival mielőtt a fiúk és férfiak még több tömegmészárlást hajtanak végre.

Vagy a Gawker nevű SJW médiabirodalom cikkírójáéhoz hasonló vélemények:

menqute.png
"Hozzátok vissza az erőszakoskodást" (A bully az angolban olyan ember, aki megfélemlíti és terrorizálja a gyengébbeket)
"Végtére is a GamerGate megerősíti azt, amit évtizedek óta tudunk: a kockákat folyamatosan meg kell szégyeníteni és alávetettség taszítani."

Mit akarnak valójában a GamerGate-erek?


Mivel a hashtag-et bárki használhatja és a mozgalomnak sem kijelőlt vezetése, sem kőbe vésett elvei sincsenek, ezért a legésszerűbb a GamerGate támogató egyének vagy csoportok többségének a véleményére hagyatkozni.

Ezek alapjan a GamerGate három dolog ellen való küzedelmrol szól:

-Etikai kihágások a játékmédiában (korrupt újságírók, klikkvadász címek)
-Személyes ideológiák propagálása (a játékos szubkultúra átpolitizalasa, extrém SJW/feminista ideológia rákényszerítése)
-Cenzúra (az ellentétes vagy politikailag inkorrekt vélemények betiltása, üldözése)

Szerintük egy ilyen kicsi iparágban az összefonódások elkerülhetetlenek, de azokat fel kell tüntetni a cikkekben. Támogatják az ötletet, hogy készüljőn több nőknek célzott játék és hogy legyen több női/színesbőrű szereplő. Azt azonban elutasítják, hogy minden játékra ráerőszakoljanak valamilyen kvótát és hogy bármilyen ideológia bármilyen módon korlátozza az alkotók szabadságát.

Az SJW-k tévképzetével ellentétben a gamerek és a GG támogatók tárt karokkal fogádjak a nőket és a kisebbségeket. Miért is számítana bárkinek, hogy ki van egy nicknev mögött? Több ezer nő, fekete, meleg és transz GG támogató van, akiknek a létezését a hivatásos sajtó és az egyéb SJW aktivisták meg sem említik, tagadni probálják (fake account-okra fogva), vagy olyan hülyeségekre fogjak, mint az internalizált nőgyűlölet/homofóbia/transzfóbia (amikor akkora az elnyomás, hogy az elnyomott azonosul azzal és észre sem veszi, hogy elnyomják). Hiába állt ki eddig minden egyes számottevő GG aktivista a feministákat ért fenyegetések ellen, hiába tiltja ezeket a szabályzat az összes GG fórumon, hiába csak néhanyat lehet a GG-hez kötni (úgy, hogy tartalmazza a GamerGate szót) és hiába kapnak a GG támogatók hasonló arányban fenyegetéseket, a mainstream és jaték sajtó számára csak a "A GG egy reakciós gyűlölet-kampány, ami utálja a nőket" narratíva létezik. Az annak ellentmondó tényeket teljesen figyelmen kívül hagyják. Emellett az is teljesen világosan látszik, hogy a korábban szövettségesnek tekintett újságírók nagy részének gőze sincs az internetes kultúrákról.

A többségben baloldali-liberális GG támogatókat csalódás volt, hogy a mérsékeltnek gondolt baloldali média szereplőinek nagy része ugyan olyan igénytelen, lusta és elvakult, mint a jobboldal méltán kinevetett legrosszabb példányai. Csak néhány mérsékelt hang van, aki részben elismeri a GG oldal igazságát. A Wikipedia-rol szintén kiderült, hogy SJW fertőzőtt terület. A Narratíva alapján megírt Gamergate szócikket néhány szerkesztő az élete árán is őrzi. Olyannyira, hogy a sorozatos szabálysértéseik miatt ötüket végleg vagy részlegesen ki is tiltottak a siteról. Az SJW sajtó persze ezt is úgy állította be, mint ha a meggyőződésük miatt történt volna.

Hol tartunk most?

A hihetetlenül ellenséges légkör ellenére a GG mozgalom sikeresnek tekinthető. Az önhitt SJW média klikk eredeti célja, az ellenállás gyors leverése, totális kudarc volt. A saját kis elszigetelt világukban élő klikk tagjai súlyosan túlbecsülték a közösség feletti véleményformáló erejüket és alábecsülték a gamergaterek intelligenciáját. Stratégiai hiba volt olyan ellenfeleket választani, akiknek a hobbija bonyolult problémák kitartó próbálkozással történő megoldása és akinek a digitális világ hazai pálya. A teljes letámadókampány alávetetségbe taszítás helyett egy szörnyet hozott létre, amely minden egyes lépésüket nagyítóval figyeli, közszemlére teszi a hibáikat és véget nem erő levélkampányokat folytat a hirdetőik felé. A sokszor anyagi gondokkal küzdő. fenntarthatóság határán egyensúlyozó site-okat ez nagyon rosszul érinti. A hirdetők ugyanis semmitol sem írtóznak jobban, mint a botránytól, mert nem engedhetik meg maguknak, hogy a nevük mérgező brandekkel kerüljön kapcsolatba. Ezért inkább szép csendben távoznak. A Kotaku-t tulajdonló Gawker médiabirodalom már az első két hónapban "hétszamjegyű" (milliós) összeget vesztett emiatt.

A moralitás önjelölt védelmezőinek minden médiafölény és hazugságkampány ellenére sem sikerült lenyomni az ideológiájukat a játékosvilág torkán. A gamerek között az SJW ideológia és terjesztői közutálatnak örvendenek. Elég csak megnézni az SJW oldalak kommentjeit (már ahol még engedik) vagy a Youtube az Anti-GG videók like-dislike arányát. A kvázi GG főhadiszállásnak számító KotakuInAction subreddit tagjainak száma minden egyes ál-botrány hatására ezres számokkal nő. Az AAA fejlesztőcégek pedig az SJW-k várakozásaival ellentétben a GG elítélése helyett mély hallgatásba burkolóznak. Ezeken túl, a GamerGate mára kezd túlmutatni a játékokon, az az SJW ellenes harc mintája lett. Már az amerikai konzervatív is kezd felfigyelni rá. A GamerGate-en belül kezdeményezések törekvések vannak arra, hogy más, SJW támadás alá kerülő szubkultúráknak segítsenek megszervezni az ellenállást.

6 komment

SJW-izmus, korunk mentális betegsége

2015. szeptember 04. 14:39 - leader of noobs

A bloggal a célom az, hogy bemutassak egy itthon egyelőre kevéssé ismert ideológiát a Social Justice Warrior(SJW)-izmust és hogy betekintést adjak az USA-ban és a nyugati világban jelenleg folyó kulturális háborúba.

Miről szól ez a kulturális háború?

A tágabb konfliktus a baloldali kulturális libertáriánusok (szabadelvűek) és kulturális autoriterek között zajlik, de az előbbiekhez csatlakoznak jobboldali, vallásos puritanizmust elutasítók is. A két oldal között mély társadalom-értelmezési szakadék húzódik.

A szabadelvű oldal szerint a társadalmi fejlődés egy evolúciós folyamat amely szép lassan halad a jobb (egyenlőbb, igazságosabb, békésebb) társadalom felé, de tökéletes soha nem lesz, mivel az ember alapvetően egy tökéletlen lény. Ők az eddig elért eredményekre pozitívan tekintenek, mert szerintük a világ arányaiban soha nem volt a jelenleginél szabadabb, békésebb, gazdagabb, a nyugati civilizáció pedig, bár nem tökéletes, élen jár ebben a folyamatban. Ez a megközelítés a lehető legnagyobb szabadságot adja arra, hogy az ember önmagát kifejezze, mivel szerinte az ötletek közül nyilvános diskurzusban kell kiválasztani a legjobbakat. A rossz ötleteknek azért kell, hogy legyen hely közbeszédben, mert azoktól megszabadulni a legkönnyebben nyilvános vitában, a racionalitás próbájának alávetve lehet. A rossz beszédre a legjobb ellenszer a még több beszéd.

A kulturális autoriterek ezzel szemben azt gondolják, hogy az emberiség eredendően tökéletes társadalmi harmóniában élne, ha a jelenlegi struktúrák, tradíciók és berögzülések ezt nem akadályoznák meg. A fejlődés érdekében csak a rossz társadalmi kultúrát kell megváltoztatni, a tökéletes társadalom pedig elérhető az emberiség tökéletes moralitásra (szociális igazságosságra) nevelésével. A nem felvilágosult vélemények rosszra nevelnek, mérgezőek ezért azokat el kell nyomni (cenzúrázni kell).

Az SJW-izmus, amiről szó lesz, az autoriter oldal domináns ideologiai forrása, ezért az autoriter személyiségek többsége vall valamilyen SJW nézetet és szimpatizál az SJW aktivistákkal, akik a befolyásukat éppen ennek köszönhetik. A társadalmi elit nem kicsi, autoriter beállítottságú része révén az ideológia beszivárog az élet szinte minden területére, köztük a politikába. Így lehetséges az, hogy noha a radikális követői a teljes népességen belül apró kisebbséget alkotnak, az SJW-izmus a nyugati világ egyik legerősebb kultúraformáló tényezője lett, melynek káros hatásai rányomják a bélyegüket a közbeszédre és a legfelsőbb szintig befolyással vannak a politikai logikára.

Update: Jonathan Haidt ennél sokkal kerekebb magyarázatot ad a jelenségre: Az SJW-izmus és a politikai gondolkodás tudományos szemszögből - Jonathan Haidt

Mi az SJW-izmus?

Az SJW-izmust leginkább egy szekuláris valláskent vagy kultuszként lehetne definiálni. Követői egy szélsőbaloldali autoriter ideológiát követnek, amely isten(ek) helyett a társadalmi igazságosságot imádja (persze olyan módon, aminek semmi köze az igazságossághoz). Alapja az emberek közötti különbségeket fetisizálo, marxihoz hasonló osztályharcot hirdető, áldozat-komplexusos identitás-politika. Ez kombinálodik olyan ideológiákkal mint a progresszivizmus vagy a kulturalis relativizmus és egy totalitáriánus, a világot bután, hamisan értelmező nézetrendszert hoz létre. 

Maga az ideológia egyáltalán nem új, de az "SJW" kifejezés csak néhány éve létezik és csak most kezd elterjedni annak okán, hogy egy jelentős, a hagyományos politikai oldalakon is átívelő tömeg formálódik ellene.

Az SJW-izmus eredete

A szubkultúra kezdete a 70-es években megjelent amerikai feminista mozgalmáig nyúlik vissza, amikor kialakult a feminizmus azon ága, amely az identitást a világnézetének központi eleméve emelte. Camill Paglia egyenlőseg-feminista, modern feminizmus kritikus, aki személyesen élte meg ezt az időszakot igy emlékszik vissza:

"Én egy egyenlő-lehetőség feminista vagyok. Hiszek abban, hogy a nők szociális es politikai előrelépésének minden akadályát le kell dönteni. Azonban nem hiszem, hogy a nemiség megfelelő az emberi élet teljes spektrumának a magyarázatára. Ez a nemi rövidlátás es rögeszme egy betegség, ami valláspótlékként funkcionál. (...) Ez a problemánk most. Ezek az emberek mindent a rassz vagy a társadalmi osztály szemüvegén keresztül látnak. Ez egy őrület."

A főként bölcsész végzettséggel egyetemről kikerülő feministák nagy tömegben telepedtek meg az amerikai humán felsőoktatásban. Ez lett az ideológia központi műhelye es terjesztője. A polikai aktivistaként viselkedő akadémikusok az általuk uralt szakokat és karokat indoktrináló gyárakként kezdték működtetni újabb és újabb generációkat kitermelve. A humán (pl: kommunikáció, liberális művészetek, angol) diplomákat kapó, SJW elveket magukba szívott fiatalok számára aztan egyenes út vezetett a baloldali sajtóba, ahol az utobbi 30 evben átvették véleményvezér szerepet. Ezzel az ideológia szert tett a kommunikácios hidrogénbombára, amelyel már a közbészedet is képes volt befolyásolni. Ez a jelenség aztán tompított formában szép lassan átterjedt az USA-val szoros kulturális viszonyt ápoló államokra, köztük a legtöbb európaira is. A képviselői Magyarországon a rendszerváltás után jelentek meg "liberális jogvédők" és a rózsadombi villából észt osztó, a náci jelzőt dobáló "liberális" értelmiség formájában. Pozitívum, hogy az angolszász országokkal ellentétben itt az ideológia a felsőoktatásban nem nagyon tudott gyökeret verni, viszont a mainstream baloldali és liberális sajtóban itt is uralkodóvá vált.

Három dolgot azért még most leszögeznék:
-Ennek ennek a téménak nincs köze semmilyen háttérhatalmas összeesküvéshez, kulturális problémáról van szó.
-Senki sem fekete vagy fehér. Az SJW hit egy spektrum, amely a tudatos, ideológiailag képzett aktivistától az elméletről semmit nem tudó, csupán kulturális normáknak megfelelni probáló egyénig terjed. A következő jellemzés leginkább az előbbiekre igaz.
-Az emberijogi aktivisták, bár gyakran SJW-k, nem mindig azok. Sokan vannak, akik kulturálisan szabadelvűek és elutasítják az SJW világképet.

Az ideológia sarokpontjai:

Identitás és hierarchia

Az SJW-izmusnak három alapvető, az emberi jellemre vonatkozó kiindulási pontja van:

a.) Blank Slate (üres tabla) elmélet, amely szerint néhány alapvető ösztönön kívül az emberi elmét teljesen a kultúra formálja. Éppen ezért a különböző emberi csoportok között nem létezhet semmilyen eredendő pszichológiai, mentális vagy viselkedésbeli különbség. A jellemek eltérésének biológiai eredete kizárt.

b.) Az ember egyetlen szociális motivációja a hatalomszerzés. A társadalmi élet csak ennek a függvényében magyárázható.

c.) Az emberek közötti interakciók jellege nem az egyének személyes, hanem az egyes csoportok ("identitások") más csoportokkal szembeni motivációira vezethetők vissza.

Emiatt, noha kimondott céljuk a hátrányos megkülönböztetés ellen való harc, az SJW-k a személyes karakter helyett szinte kizárólag csak a nem/bőrszín/szexualitás által meghatározott identitás mentén hajlandóak bárkit megítélni, ahol az egyén nem sokkal több, mint a címkéinek az összesége. Egy személynek több identitása lehet, amelyek kölcsönhatásba lépnek egymással (interszekcionalizmus).

A különböző identitások és kombinációik külön-külön csoportokat képeznek (A fehér feminista például nem egyenlő a fekete feministával, a meleg férfi nem egyenlő a leszbikus nővel) és egyfajta fordított kasztrendszert, elnyomási hierarchiát alkotnak. Az ebben való elhelyezkedest az adott csoport által évszázadokra visszamenőleg elszenvedett igazságtalanságok mínusz a privilégiumainak mértéke által kapott érték alapján határozzak meg. Minel inkább elnyomott egy csoport, annal magasabban van a ranglétrán és minél több privilégiummal rendelkezik, annál alacsonyabban. Az SJW-k az áldozatiságot dicsőítik, amelynek minden egyes fajtáját a becsület kitűzőjeként viselik.

Azt, hogy adott helyzetben kinek van joga szót emelni és hogy kinek a szava számít jobban részben az elnyomási hierarchiában betöltött szerep, részben pedig a "státusz" határozza meg. Az hierarchiában alacsonyabban lévőnek (elnyomónak) nincs joga a magasabban lévőt (elnyomottat/áldozatot) érintő kérdésben nem egyet érteni a magasabban lévővel. Az elnyomónak nincs joga kritizálni az elnyomottat. Ugyanakkor az elnyomottnak nem csak hogy joga van kritizálni az elnyomót, hanem akár fordított esetben főben járó bűnöket is elkövethet ellene, úgymond megtorlásul. Konkrét példa: Egy fehér sracra fegyvert fogtak és kirabolták a feketék, de ő nem tud haragudni rájuk, mert a privilegizált helyzete miatt tulajdonképpen megérdemelte.

feminismhate.jpg

A másik tényező, a státusz attól függ, hogy korábban az illető milyen fokű elkötelezettséget mutatott az elismert SJW vezetők/hangadók által hirdetett tanokkal. Ők leggyakrabban magas társadalmi pozicióval rendelkező aktivisták, médiaszemélyiségek, "akadémikusok". A hangadóként nem elismertektől passzivitást várnak el. Bizonyos státusz felett lehet csak korlátozottan véleményt nyilvánítani. Alatta az "sealioningnek" (https://encyclopediadramatica.se/Sea-lioning), zaklatásnak számít. Ezért van az, hogy az internetes SJW aktivistáknak válaszolóknak, kritikus kérdéseket feltevőknek, a tanaikat nyilvánosan megkérdőjelezőnek nem ellenérvekkel, hanem inzultusokkal válaszolnak, az ellentétes véleményeket pedig gyűlöletbeszédnek (hate speech-nek) minösítik. Ha nem értesz egyet velük, akkor alacsony státuszú vagy ezért eleve nem volt jogod megszólalni.

Kapitalista patriarchia

Az SJW vallásnal a sátán szerepét a 'nyugati, rasszista-szexista, fehér-felsőbbrendű, kapitalista patriarchia tölti be, amelynek célja, hogy elnyomás alatt tartsa és áldozattá tegye a nőket es a kisebbségeket.

Az neves radikál-feminista filozófus, Adrienne Rich ezt irta 1977-ben:


"A patriarchia az apák hatalma: egy családi, társadalmi, ideológiai, politikai rendszer, amely erővel, közvetlen nyomásgyakorlással ritualén, tradíción, jogon, etikán es nyelven keresztül meghatározza, hogy a nők milyen szerepet tölthetnek be a társadalomban és amelyben a nők mindenhol alávetett szerepet jászanak."

A gonosz földi helytartóit vagyis a fehér illetve férfi osztályokhoz tartozókat kollektív felelősség terheli a rendszer bűneiért, mert többségük tudatosan vagy tudattalanul a status quo fenntartása érdekében, elnyomóként tevékenykedik. Ők csak akkor nyerhetnek részleges feloldozást (szövetséges státuszt), ha bűnbánóan fejet hajtanak az elnyomottak előtt és lábújjhegyen járnak körülöttük. A szociális igazságosság elérésének a fehérek vezeklése valamilyen módon a része:

"A fehérséget kirekesztésre tervezték és hogy egyúttal nekünk, fehérnek  besoroltaknak bizonyos  komfortokat, privilégiumokat adjon, köztük, politikai, gazdasági es kulturális felsőbbrendűséget. Ezért a fehérség árt azoknak, akiket kirekeszt és másnak sorol be."
"A fehér felsőbbrenűség rendszerének ledöntése, ahogy most a világ nagy része működik, az előfeltétele bármilyen egészséges fehérség kialaításának."

"Az eslődleges kérdés a fehér antirasszisták számára az kellene, hogy legyen, hogy hogyan lehet a fehér felsőbbrendűséget megtörni, ahelyett, hogy milyen fehérség [fehér viselkedés] jöjjön el--vagy hogy meg tudunk-e az egész a fehérségtől szabadulni."

"A javaslatunk központi eleme egyszerű: A fehér embereknek meg kell nyílniuk egy bizonyos fajta sérelem előtt ahhoz, hogy őszintén megértsék a faji igazságosságot és annak elérése érdekében dolgozzanak. A kényelmünk és az előjogaink átalában megakadályoznak ezeknek a sérelmeknek a bekövetkeztét, ezért azokat [a sérelmeket] meg kell keresni és ki kell osztani [a fehérek között]."

Rasszizmus és Szexizmus, mint eredendő bűnök

A legsúlyosabb bűnök, amiket el lehet követni az a szexizmus és a rasszizmus. Ez még rendben is lehetne, hiszen minden józan gondolkodású ember beláthatja, hogy pusztán a külső jegyek alapján történő megkülönböztetés buta dolog. Azonban az SJW-k nem ezen szavak szótári, hanem SJW-akadémiai értelmezését használják, amely szerint ezek a fogalmak csakis előítélet + hatalom formában érvényesek. Minden ilyen cselekedet a rendszer által intézményesített rasszizmus/szexizmus egy-egy (súlyosan üldözendö) megnyilvánulása. 

a9co0jw.jpg

"Fordított szexizmus/rasszizmus" nem létezik. Mivel a fehéreké a hatalom, ezért csak fehér ember lehet rasszista színesbőrűvel szemben, fordított irányban legfeljebb előítéletességről lehet szó. Ezért, ha mondjuk a bőrszine miatt hátrányosan különböztetsz meg egy cigányt, akkor te egy mocskos rasszista féreg vagy, aki rosszabb mint hitler. Viszont ha egy cigány diszkriminál téged, akkor ö csak elfogult ("prejudiced") veled szemben, ami teljesen érthetö az általa elszenvedett szörnyű elnyomás fényében. Itt az SJW-k nem látják a nyilvánvaló tényt, hogy a hatalom szinte mindig kontextus-függő. Egy fekete iskolaigazgató és egy fehér diák esetében nyilvánvalóan az elöbbinek van több hatalma. Egy olyan szituációban, ahol egy kisebbségi csoport tagjai többször annyian vannak, mint a többségiek, hatalmi szempontból vajmi keveset számítanak az adott országon belüli arányok.

cfckv2lwoaeqge6.jpg

 

Ez a kettős mérce figyelhető meg például a feminista SJW-knél, akik egy szexista vicc miatt az elkövető "nyilvános kivégzését" követelik, ugyanakkor #killallmen hastaggel kampányolnak és gyakran vállaljak hogy gyűlölik a férfiakat. Emellett állandóan sírnak a nyugati társadalmak szőrnyű szexizmusa, a nőket elnyomás alatt tartó kultúrája miatt (lasd "manspreading"), de ehhez képest mélyen hallgatnak a világ szerencsétlenebb részein élő nők jogainak sárba tiprásáról és az őket asszonyállati sorban tartó iszlám és egyéb kultúrákról.

muslim_woman_vs_tumblr_feminist_540.jpg

Jó példa az angol Goldsmith Egyetemen idén történt eset is, ahol a diákszövetség diverzitási és jóléti hivatalnoka, Bahar Mustafa egy egyenlőtlenség és rasszizmus ellen tiltakozó rendezvényt rendezett, ahonnan (csakis az antirasszizmus jegyében) kitiltotta a fehéreket és a férfiakat.

Róla van szó (male tears = férfi könnyek):bahar1.jpg

Ezután a rasszizmus es szexizmus vádját felháborodottan utasította vissza, mondván, hogy ő etnikai kisebbségként és nőként nem lehet rasszista vagy szexista. Hiába volt petíció, hiába derült ki, hogy ez a nő is #killallmen aktivista, nem sikerült eltávolítani a pozícíójából. Az SJW védőkampány persze itt sem maradt el. Itt például az independent 'white knight' újságírója kevesli a #killallwhitemen (ölj meg minden fehér férfit) hastaget használó nők számát.

Kulturális relativizmus 

Az SJW-k többsége hisz a kultúrális és az etikai relativizmusban. A kultúrális relativisták szerint az egyén meggyőződését és cselekedeteit csak saját kultúrájának kontextusában lehet megítélni. Nincs univerzális moralitás, a "jó" és a "rossz" fogalma kultúra specifikus. Minden kultúra önmagában értékes és egyenlő.

Ehhez szorosan kötődik az etikai relativizmus, miszerint objektív moralitás egyáltalán nem létezik, valaminek az etikusságát az adott egyén vagy társadalom érzései döntik el ("ha úgy érzem, hogy ez az íras rasszista, akkor az rasszista").

Például mivel a muszlimok marginalizált, "nem privilegizált" csoportnak számítanak, ezért az iszlám kultúra nőgyűlölőségét, homofóbiáját (értsd a homoszexuálisokat ki kell végezni), erőszakosságát kritizalók az "iszlamofób" jelzővel való megbélyegzést kockaztatják. Ez olyan esetekhez vezet, mint az angliai rotterhami, ahol 1997-2013 között 1400 többségben fehér gyerek esett áldozatul (elrablás, nemi erőszak, kínzás, szexkereskedelem) az őket "white trash"-nek nevező helyi pakisztáni tagokból álló bűnbandának. A hatóságok számara sejthető volt, hogy mi történik, de nem kezdtek vizsgálatot, mert féltek hogy "oxigent adnak a rasszizmusnak".

Az SJW-izmus csak a szerinte marginalizált rasszoknál ismeri el az etnocentrizmus létjogosultságát. A fehérek esetében, beleértve az európai értelemben vett nemzeti patriotizmust is, annak bármilyen formáját károsnak, sőt rasszistának tartja, a nemzeti jelképekre pedig undorral néz. A fehér középosztálybeli SJW-k (akik mozgalom többségét teszik ki) bűntudatot éreznek a saját és népük sikeressége miatt. A mitológiájuk szerint a nyugati országok gazdagsága és fejlettsége kizárólag azok (korábbi és jelenlegi) kizsákmányoló, imperialista politikájának köszönhető és ugyanez az oka szegény (afrikai, ázsiai) országok nyomorának. Mivel a kultúrák egyenlőek ezért az egyenlőtlenségért csak és kizárólag a politika felelhet.

A kulturális relativizmus és az ember eredendő jóságába vetett hit (vagy más néven "a nemeslelkű vadember legendája") a magyarázata annak az elképesztő felelőtlenségnek, ami az SJW-k migrációhoz való hozzáállását jellemzi. Bizonyos baloldali körökben általános az a vélemény (kíváló hazai példa a 444.hu, Kettősmérce Blog vagy akár az LMP Együtt), hogy az európai bevándorlás-problémára a megoldás a határok megnyitása a harmadik világ előtt. A vérző szívű humanisták számára ennek a lépésnek a társadalmi következményei, a végeláthatatlan utánpótlás, a költségek, a korábbi hullámokkal jöttek integrációs problémái nem számítanak, csak a bevándorlás valós és vélt előnyei. Sokan teljesen komolyan elhiszik, hogy szükség van a kultúridegen, helyi nyelvet nem beszélő, 90%-ban képzetlen bevándorlók további millióira olyan automatizálás felé haladó gazdaságokban, ahol már most is súlyos problémát jelent az emiatti munkanélküliség. Azokra a véleményekre, hogy a fogyatkozó európai lakosságot arabokkal és fekete-afrikaiakkal kell pótolni, mert az nekunk jó lesz, egyszerűen nincsenek szavak. Igen, milyen jó sokszínű embereket látni az utcán és milyen jó, hogy 20 féle étterem közül válatszthatunk, de milyen dolog az, hogy ezeknek az embereknek és leszármazottaiknak jelentős része, és itt most mindegy, hogy 10 vagy 90 százaléka, munka nélkül, segélyen élve, magas bűnözéstől, erőszaktól szenvedő nyomornegyedekben végzi? Hogy lehetne máshogy értékelni azt a folyamatot, hogy azelőtt a jólét és egyenlőség mintáiul szolgáló országokban mára milliós, gyorsan szaporodó tömegek élnek a társadalmon kívül? Hova vezet ez? Hiába lehet mutogatni a másik, beilleszkedett részre, attól még tény marad, hogy a szűretlen, tömeges bevándorlás együtt jár az integrációra képtelen résszel is. Igen, segíteni kell a háború elől menekülőknek, de nem letelepítéssel, hanem ideiglenes menedékkel, a túlélésük biztosításával.

Elnézve az európai közhangulatot, a baloldali elit ezen része hatalmas pofáraesés előtt áll. Európában folyamatosan nőnek migráció-ellenes pártok. Az SJW-izmust majdnem hogy államformává tevő Svédországban az egyetlen tömeges bevándorlást ellenző, a teljes média által folyamatosan nácinak bélyegzett Svéd Demokraták 5 év alatt 5%-osról 25%-osra nőtt és ma már a legnagyob párt. Ez nem sok esélyt mutat arra, hogy a politikai és a média elit gyenge, izzaddságszagú érvekkel, megszégyenítéssel felül tudja írni a választók valóságképét. Azzal, hogy nem hajlandóak az igen is létező problémáról őszintén beszélni, azzal, hogy racionális helyzetértékelés és megoldáskeresés helyett a multikulti vagy az vagy egyes kisebbségi/bevándorló kultúrák kritizálóit automatikusan szalonképtelennek, rasszistának nyilvánítják, függetlenül a kritika valóságtartalmától, csak frusztrációt szül és a sokszor nem kevésbé fogyatékos szélsőjobboldal karjaiba hajtja a választókat.

Az igazán szélsőségesek a végtelen egyenlőség-imádatukban nem csak az etnocentrizmust utaítják el, hanem a közvetlen családcentrizmust is. Például az egyik címzetes SJW, egy Tauriq Moosa nevű újságíró szerint aki saját gyereket csinál, ahelyett hogy örökbefogana egy hátrányos helyzetűt Afrikából az önző és genetikai diszkriminációt követ el, ami egy szinten van a rasszizmussal. Ez az ember nem egy elmegyógyintézetből írkáló noname blogger, hanem egy díjnyertes, elismert újságíró, játék-, pop-kultúra kritikus, aki olyan mainstream újságoknak ír, mint a Guardian, a Polygon vagy a TheDailyBeast. Moosa pár hónapja törölte a Twitter accountját, mert nem bírta tovább azt a szörnyű terrort, hogy az emberek válaszolnak (!) a baromságaira. Komolyan, senki nem fenyegette, csak válaszoltak neki. Ezután hashtag kampány indult a védelmében és mindenféle cikk született az internetes zaklatás szörnyűségéről (link1link2).

Mikroaggressziók

Az SJW-knek van egy olyan berögzülésre, ami valahogy úgy hangzik hogy "ha valaki valamit gondol, akkor mást is gondol, csak nem mondja ki". Például egy marginalizált csoport tagjainak életmódjára tett megjegyzés mögott nácifasiszta gondolkodásmódot kell sejteni.

Emellett, az SJW-k szerint valaki úgy is lehet rasszista/szexista, hogy ő maga nem tud róla: bizonyos, jelentéktelennek tűnő, apró megnyilvánulások (mikroaggressziók) az elnyomó rendszer által az egyénbe észrevétlenül táplált rasszizmus/szexizmus felszínre törései.

3c0a1b99b032b943164cf7ca0162db4143ee41bf93ed97a02d4c4fd69d474c7a.jpg
Például az UCLA-n (Kaliforniai Egyetemen) a "színesbőrű egyetemi hallgatók" nevű csoport beülős tüntetést tartott az egyik professzor ellen. Az általuk indított online petício ezt írja:

"A hallgatók folyamatosan jelentik az ellenséges osztálytermi légkör eseteit, ahol a fehér felsőbbrendűség, a patriarchia, a heteronormativitás és más intézményesített elnyomások manifesztálódnak. Empirikus bizonyíték van arra, hogy strukturális és interperszonális mikroaggressziók súlyos kárt tesznek a színesbőrű emberek pszicho-fiziológiai egészségében és az egyetemen maradási statisztikáiban."

Az tanár bűne az volt, hogy a hallgatók dolgozataiban kijavította a helyesírási hibákat. Külonösen súlyos inzultust követett el a színesbőrű diákokkal szemben azzal, hogy a "Benszülött" szót átjavította "benszülöttre" ezzel megerősítve a bennszülött emberek fehér, gyarmati elnyomását. Ezen kívül egy beszélgetés alkalmával megfogta egy fekete hallgató karját. A fekete hallgató szerint "A tanar-diák közti fizikai kontaktus nem helyes. Ha ezt egy idősebb fehér férfi teszi egy fiatalabb feketével annak egyéb vonatkozásai is vannak."

De nem csak a hat (nem vicc!) diverzitásért felelős hivatallal rendelkező UCLA-rol van szó. Az amerikai egyetemek sorra jönnek elő szavakat tiltólistára tevő házirendekkel.

Szintén az UCLA-n történt az, hogy a személyzet utasításba kapta, hogy bizonyos kifejezések, mint a "Csak egy faj, az emberi faj letezik", "Amerika egy olvasztótégely" es "Az állást a legképzettebb személynek kell megkapnia" ezentúl nem elfogadhatóak. A Guardian egyik SJW újságírója ezzel kapcsolatban ezt írja"Azzal, hogy nem látod a rasszt csak figyelmen kivul hagyod a rasszizmust, nem megoldod". Egy masik lap, az Everyday Feminism szerint "a színvakság árványteleniti az emberek identitását".

Igen, a Martin Luther King által vágyott "színvak" társadalom manapság rasszistának számít. Helyette a "faji öntudat" a kívánatos, ami a mások által vallott áldozati lét (leginkább fehérek általi) folyamatos elismerését és az előtte való hajbókolást jelenti.

Szólásszabadság, polkorrektség

f2a.jpg

Az SJW-k szerint a teljes szólásszabadság csak az igazságtalan rendszer privilegizált haszonélvezői számára hasznos és azzal jár, hogy a sérülékeny, kirekesztett emberek lépten nyomon traumatizáló véleményekkel találkoznak, amelyek további mélységbe taszítják őket. Az, hogy emberek "sérülnek" fontosabb bármilyen magasztos elvnél, ezért a szólászabadságot korlátozni kell. A közbeszédben nem megengedhető olyan beszéd, vélemény vagy önkifejezés, ami a marginalizált csoportok tagjainak érzéseit sértheti. Példaul olyan szavak, mint a "blackboard", "crazy", "retard", "black" vagy akár az informatikában a kezdetektől használt master/slave terminológia. A sértőség nem valami objektív mérce alapján itélendő meg, hanem pusztán a sértődött érzései alapján.

Itt érdemes idézni az Oxford Union Society által, a szólásszabadságról szóló vitafórumon elhangzott véleményekből, mert jó bepillantást engednek az SJW-k lelki világába.

Az egyik SJW az őket cenzúra-törekvéssel vádlóknak így válaszol:

"Nekem nem tűnik úgy, mint ha el lennétek hallgattatva...Ezért amit valójában mondtok az nem az, hogy el akarunk benneteket hallgattatni, hanem az, hogy van bátorságunk megpróbálni kikezdeni a platformot, amit a rasszista és nőgyűlölő társadalmunk biztosít két privilegizált fehér férfinak. Ez az amiben bűnösek vagyunk. Azt mondjátok, hogy nektek személyesen jogotok van ahhoz a platformhoz, amihez más embereknek nincs és hogy nektek, személyesen meg kell tartanotok a vezető szerepet a platform felett. Mi azt mondjuk, hogy álljatok a pokolba félre! Más emberek is megérdemlik ezt a platformot, akik nem fehérek, akik nem féfrfiak, akik nem privilegizáltak.

Álljatok félre és ahhoz hogy ezt megtegyétek, helyet kell biztosítanatok ezeknek az embereknek, ahol azok beléphetnek a párbeszédbe...Arról a képmutatásról akarok beszélni, amíg miközben ideállnak és azt mondják, hogy a szólászabadság mellett állnak mindeki számára, addig tagadják azt a cenzúrát amiben ők vesznek részt."

Tehát azzal, hogy fehér férfiként véleményed van az elnyomottakat érintő kérdésekről és nem értesz egyet velük (mármint azzal, amit az SJW-k szerint gondolnak), azzal cenzúrázod őket.

"Peter Hitchens, amikor azt írod, hogy az iszlám légköre [diskurzusa] az, amiért a muszlim férfiak erőszakolnak, akkor cenzúrát követsz el, mert ezzel azt mondod, hogy az iszlám légköre rossz, nem megengedhető, amivel nem értesz egyet."

Magyarul: Más kultúráról nem lehet negatív véleményed, mert azzal elnyomod őket.

"Hadd mondjam el a véleménykülönbség hogy működne. A véleményülönbség az lenne, ha Peter azt mondaná, hogy "Én nem vagyok muszlim, de más lehet az....Ez egy véleménykülönbség."

Megint csak: "csak kussolni van jogod, ítéletet nem mondhatsz felettük"

"Alapvetően, a szólsászabadság csak egy eszköz...Az a jelentőségteljes társadalmi változás elősegítésére való. A célja, hogy előrevigye a demokráciát és hogy dacolhassunk a hatalommal és kimondhassuk az igazságot vele szemben. Az nem arról szól, hogy másokat kizárhassunk. A probléma az, hogy a platform jelenleg nem egyenlő. Nem az a helyzet, hogy mindenkinek ugyan azok a privilégiumai, hogy mindannyiunknak hozzáférése van nemzeti újságokhoz [véleményt mondani], és hogy mindannyiunkat meghallgatnak. Az, hogy itt vagyunk, mind privilegizáltak és más emberek nincsenek meghívva azt demonstrálja, hogy az embereket privilegizáljuk, amikor felületet adunk neki. És a gond az, hogy amikor úgy beszéltek ahogy ezek az emberek [az ellentábor], amikor azt mondjátok, hogy más emberek kevesebbet érnek, hogy a választásuk kevesebbet ér. És ezek az emberek a legkevésbé privilegizáltak. A részünkről azt tehetjük, hogy kiegyenlítjük a platformot. Hogy ezt megtegyük nem beszélhetünk rasszista, szexista módon...Mert azt gondoljuk, hogy az etnikai kisebbségek és a nők hangja fontosabb, mint ezeknek a férfiaknak a joga, hogy nőgyűlölők és rasszisták legyenek [semmilyen értelmes mérce szerint nem rasszisták]. Ez az ami mellett mi rendkívüli módon kiállunk...Olyan atmoszférát akarunk teremteni, ahol minden embereknek van szólásszabadsága és ezt üdvözlő légkörrel kell biztosítani. A probléma az, hogy a sértések aktívan elősegíti a marginalizált csorportok cenzúráját.
...
Amit akarunk az a szólásszabadság mindenkinek. Sajnos ez azt jelenti, hogy ezkeket a fickókat egy időre el kell hallgattatni és felületet adni mások számára"

Tehát az agyalágyultak egyenlőtlenség ellen (itt is) egyenőtlenséggel akarnak harcolni. 

Ennek megfelelően az SJW-k energiáinak legnagyobb része a gondolatrendőrség üzemeltetésére, azaz az eretnek gondolatok online mobokkal, tüntetésekkel, megszégyenítéssel való üldözésére megy el. A szent cél érdekében való harctól kielégülő SJW-k tömegei várják, hogy megsértődhessenek, majd hadjáratot folytathassanak az elkövető ellen.

Az SJW egyetemi oktatók előszeretettel alkalmaznak szó-tiltólistákat. A CSU (Carolina State University) egyik "női tanulmányok" professzora bejelentette, hogy ezen túl jegyeket fog levonni, ha szexista nyelvezettel (pl "mankind" szo) találkozik a dolgozatokban. A Washingtoni Egyetem több tanára is alkalmaz hasonló tiltólistát. A diákok retorziókat vagy akár bukást kockáztatnak például az "illegal alien", a "male", "female" szó használatával vagy ha nem fogadják el a színesbőrű hallgatók "élményeit". Egyikük úgy fogalmaz, hogy "A hallgatók fel fogják ismerni, hogy a fehér előjogok hogy működnek a mindennapi társadalmi struktúrákban és intézményekben". Egy másik azt követeli a diákjaitól, akik közül egyet korábban "fehér szarzsáknak" nevezett, hogy "Értsék meg a rendszerszintű igazságtalanságok áldozatainak a haragját." Többen oktató azt is megköveteli, hogy "ismerjék el a rasszizmus, osztályizmus, szexizmus, heteroszexizmus és az elnyomás más intézményesített formáinak a létezését".

Nem minden SJW akarja jogilag korlátozni a szólásszabadságot (annál is inkább, mivel az USA-ban azt szinte lehetetlen lenne elérni), de vannak olyanok, akik ilyen eszközhöz nyúlnak.

Egy kanadait férfi ellen büntetőpert indítottak két női politikai aktivista zaklatása miatt. A grafikus munkát vállaló férfi együtt dolgozott a két nővel online egészen addig, amíg el nem utasította az egyik nő azon ötletét, hogy "ráuszítsák az internetet" egy fiatal, szintén kanadai fejlesztőre, aki egy olyan játékot, készített, amiben a feminista Anita Sarkeesian-t kell addig ütni, amíg véres nem lesz a képernyő. Az egyik aktivista tweet-jei szerint azt akarta, hogy "az internet gyűlölete hatással legyen a fejlesztő valós életére", majd tweet-ben figyelmeztette a lehetséges munkaadókat nehogy felvegyek a fejlesztőt. Még a helyi újságnak is szólt, hogy linkeljék a sztorit. A grafikus ezzel a módszerrel nem értett egyet, mondván "ez a megszégyenítes legalább annyira helytelen, mint a játek". A két nő szerint ez fenyegető zaklatás, ezert feljelentést tettek, majd egy baráti talakozón beszélték meg hogyan fogják a grafikust nyilvánosan megszégyeníteni. Emelett haragos tweet-tekkel bombáztak a követőiket a férfival kapcsolatban, köztuk olyannal is, amiben az egyik nő magát 13-évesnek, a férfit pedig pedofilnak hazudta. A férfit a munkaadója kirúgta.

A Charlie Hebdo mészárlás után olyan, a terroristáktol majdnem hogy bocsánatot kérő vélemények hallatszottak, hogy "Nem kellett volna a fel Charlie Hebdo-t lemészárolni, de igázából maguknak köszönhetik a dolgot, mert gyűlöletbeszédet folytattak". A merénylet után sorra jöttek az olyan cikkek, hogy a gyűlöletbeszédet limitálni kell vagy hogy Franciaországban védik az anti-muszlim gyűlöletbeszédet. Feháborodást váltott ki az PEN amerikai író egyesület CH-nak adott kitüntetésése is: "Nem minden nyugati író hódolt be az iszlamofóbiának" -írták az SJW tagok.

Biztonságos helyek

Az SJW-k végső célja minden egyenlőtlenség korrigálása, valamifele szocialista-progressziv utópia létrehozása, ahol minden hely "biztonságos" (safe place). A koncepció a való életben es virtuálisan is értelmezhető és olyan helyet jelent, ahol az érzékeny elnyomottak és áldozatok védve vannak a triggerek (az elnyomás vagy az erőszak emlékét felszínre hozó behatások) és az övektől ellentétes vélemények(!) okozta lelki traumától. Szerintük minden közösségnek, csoportnak, intézménynek biztonságos helynek kell lennie, azaz meg kell felelnie az SJW értékrend szerinti normáknak. Ehhez jön, hogy az SJW-k hiperszenzitívek a kultúrális normáik megszegésére még a saját világuktól távol álló, idegen csoportok esetében is, de teljesen érzéketlenek a másik fél értékeit, normáit sérto saját cselekedeteikre. Szerintük sehol nem megengedhető semmilyen, a társadalmi "progresszióval" ellentétes tényező, például az, hogy az egyetemi kampuszok területén problemás gondolatok hangozzanak el. Rendszeresen megtörténik, hogy az SJW-k a nekik nem tetsző eseményeket (vitákat, felszólalásokat) tüntetéssel, twitter/facebook hisztéria-kampánnyal vagy akár a tűzjelző beindításával hiúsítják meg.
sommers2.jpg
Az ilyen előadások ideje alatt gyakran safe place-ként funkcionaló kényelmes szobákat létesítenek, ahol átvészelhetik a "terror" időszakát. Például olyan gonosz felszólalók véleményének terrorját mint a gender feminizmust kritizaló liberal-feminista Christina Hoff Sommers (akinek a puszta jelenlétét is erőszaknak(!) tekintik) vagy Ayaan Hirsi Ali emberijogi aktivistéé. Az előbbit vicces módon az egyetemi rendőrségnek kellett kisérgetnie, hogy megvédjek a "biztonságos helyek" rajongóitól.
img_2219.jpg

A negativ kampány gyakran vezet sikerre, mert az érintett intézmények és cégek vezetői rettegnek a negatív sajtótól és inkább beadják a derekukat. Például ez történt amikor sikerült megakadályozniuk az abortuszvitat az Oxfordi egyetemen. Szerintük ugyanis két férfinak nincs joga a női méhről vitatkozni.

A helyzetet jól jellemzi annak a liberális tanárnak az amerikai egyetemi légkörről szóló cikke, akinek a legnagyobb félelme az, hogy valami sértőt mond a diákjainak vagy az, hogy számottevő törekvés van arra hogy 'trigger warninggal' lássák el az egyetemi tananyagot: A Columbia Egyetem aktivistái szerint "A görög és római mitológia "triggerelő" és sértő tartalmú, ami marginalizálja a hallgatók identitását". Az ohiói Oberlin-ben arra ösztönözték a tanárokat, hogy a könyveik tartalomjegyzékében figyelmeztessenek a "trumát okozó" dolgokra: "Legyenek tudatában a rasszizmusak, szexizmusnak, ableizmusnak [a nem egészségesek felé mutatott előítéletnek], cis-szexizmusnak [a biológiai nemüknek megfelelő identitással rendelkezők felé mutatott részrehajlásnak].

Listen and Believe (hallgass és higyj)

Az Anita Sarkeesian egyik mondatáról elnevezett "hallgass es higyj" elv arra vonatkozik, ahogy az SJW-k a védendő csoportok tagjai által tett panaszokhoz való hozzáállást elképzelik. Ez leginkább a nőket ért zaklatás és erőszak kapcsán kerül elő és azt jelenti, hogy ha egy nő erőszakról vagy zaklásról panaszkodik, akkor el kell neki hinni, amit mond. Nem csak úgy gondolják, hogy az illetőt meg kell hallgatni és komolyan kell venni, hanem úgy, hogy a mondandóját tényként kell kezelni és később sem szabad kétségbe vonni semmilyen kritikus kérdéssel.

Rape culture (nemierőszak kultúra)

rapec.jpg

Az gender (SJW) feministák minden megtörtént vagy lehetséges nemi erőszakban a "nemi erőszak kultúra bizonyítékát látják. A gender feminista dogma szerint ugyanis a nemi erőszak és az attól való fenyegettség a patriarchiában a férfiak legjobb fegyvere a nők alávetettségének a fenntartására. Szerintük a nyugati társadalmakban "nemi erőszak kulúra" (rape culture) van, mert a szexuális erőszak elfogadottnak számit (hol??) és vele kapcsolatban bűnös, társadalmi szintű összekacsintás van.

tumblr_mgg02w7smx1rt0xbro1_500.jpg

Nehány konkrét idézet:

"A nemi erőszak bármilyen formában előnyös az uralkodó fehér férfi osztálynak. A nemi erőszak egyfajta terrorizmus amely súlyosan korlátozza a nők szabadságát és a férfiaktól függővé teszi a nőket." (Susan Griffin, feminista iró)

"A férfit mindig nyugtalansággal és fenyegetettséggel tölti el a lehetőség, hogy a nő egy napon majd jogot formál az emberi létezés teljes jogára, ezért módokat talált arra, hogy rabszolgasorba taszítsa. A család által feleségként és anyakent magához láncolta, gyámoltalanná és függőveé tette, dolgoztatta, amikor szükseége volt a munkájára, pszichésen es fizikailag izolálta őt, majd a hatalmának és a nő tulajdonná, tárggyá, egy darab hussa alacsonyitasanak a bebiztosítására meg is erőszakolta őt." (Mary Ann Manhart)

Az "rape culture" alapjainak lefektésében meghatározó jelentőségű "Against Our Will" (Akaratunk ellenére) című könyvben a szerző, Susan Brownmiller ezt irja:

"A férfi felfedezése, hogy a nemi szervét fegyverként használva félelmet kelthet, a tűzhasználat és az első kezdetleges kőbalta mellett az őskor legnagyobb felfedezése. Azt gondolom, hogy az őskortól napjainkig a nemi erőszak kritikus szerepet játszott....az nem több és nem kevesebb, mint annak a fenyegetésnek a folyamata, amellyel minden férfi minden nőt rettegésben tart."

A radikális posztmodern feministák abból indulnak ki, hogy a nők félelemben élnek, mert minden férfi potenciális erőszaktevő. Véleményük szerint nem a nőket kell elővigyázatosságra okítani, hanem a férfiakat kell megtanítani, arra, hogy ne erőszakoljanak (mintha egy erőszakolót erdekelne a felvilagositas). A nők erőszak elkerülésére való tanítása az "az áldozat hibáztatása". Az áldozatnak feltétlenül hinni kell. Egy állítása szerint szexuális támadason átesett nő szavainak bármiféle megkérődjelezése, bizonyítékok kérése, a kontextus vizsgálata bűn, "rape apology", a nemi erőszak mentegetése. Azt is állítják, hogy a nemi erőszak soha nem személyes, hanem minden esetben politikai cselekedet.

Az SJW-k fő felségterületükön, a felsőoktatásban sikeresen lobbiznak a velük általában szimpatizáló politikai döntéshozóknál is. A nemes cél álcája mögé bújva, morális pánikokat keltve hatással voltak az amerikai oktatási törvényre is. A törvény egyenlő bánásmódról szóló, "Title IX" nevű cikkelyének 2011-es módosítása kötelezi az államilag támogatott intézményeket, hogy a szexuális bűncselekmények vádja esetén belső bizottságok ítélkezzenek, amelyek a bizonyítékok elbírálásánál a bíróságokon használt bizonyítottság helyett a "bizonyítékok túlsúlya" alapján hozzanak döntést. A mindenféle felelősségtől és a rendkívül hangos SJW-k által keltett botránytól félő adminisztrációk túlzott buzgósággal implementálták is a jogszabályt. Ez morálisan megkérdőjelezhető eljárások és ítéletek sorát eredményezte. Az intézmények ellen a valódi bírósági és rendőrségi eljárás meglététől és eredményétől független, ilyen ügyekben képzetlen tagokból álló ítélőszékek által kizárt hallgatók több tucat pert indítottak. Az egyik áldozatot védő ügyvéd így jellemzi a helyzetet:

"Amikor megváltoztatod a bizonyítékokra vonatkozó sztenderdeket, ezek az esetek nagyon nehezen védhetővé válnak. Nagyon könnyű a panasz mellé állni és nagyon nehéz az ítéletet megváltoztatni."

"Az iskolák majdnem hogy félnek nem a fiatal férfi ellen ítélni. Ha nem ezt teszik, akkor nőgyűlölők vagy nem elég érzékenyek az áldozat jogaira."

A Harward Egyetemen bevezetett szabályok olyan jól sikerültek, hogy az iskola volt 28 korábbi és jelenlegi jogi professzora nyílt levelben tiltakozott ellene. Itt azt írják, hogy:

"A Harward által a szexuális kihágásokkal kapcsolatos procedúrák hiányolják a méltányos eljárás legalapvetőbb elemeit, nyomasztóan a meggyanusított ellen dolgoznak és a Title IX vagy egyéb szabályozás által nem megkívántak."

Szerintük a szabályok szexuális zaklatás fogalmának szóbeli cselekményekre való kiterjesztése miatt veszélyesek az akadémiai megismerésre olyan témák esetén, mint a nemi erőszakra vonatkozó törvények.

"Az új szabályok szerint a beszéd szexuális cselekmény lehet és ha kéretlenek, akkor szóbeli cselekmények szexuális zaklatás vádja alapjául szolgálhatnak."

Ez az egész olyan légkört eredményez, ahol sokak szerint ha egy nő utólag megbán egy szexuális együttlétet, akkor az nemi erőszak volt. Hasonló az azóta feminista ikonná vált Matress girl esete, aki az ágymatracát minden előadására elcipelte, mert az őt szerinte megerőszakoló fiút ártatlannak találták. A srác perli az egyetemet, mert az eljárás során a személyes adatait nem védték, így a nevét egy életre megbélyegezték. Itt annyira működik a feminista testvériség és a "listen and belive" elv, hogy a feminista-SJW média simán ezek mellé az alaptalan esetek mellé áll. Volt olyan újságíró, aki kifejezetten a kampuszokon elharapózott nemi erőszak alátámasztására ment az egyik egyetemre anyagot gyűjteni és meg is találta, amit keresett egy kitalált nemi erőszak formájában. Az újságírói etikával ellentétesen a legalapvetőbb erőfeszítést sem tette a történet valódiságának ellenőrzésére, majd amikor kiderült az igazság csak félig őszinte bocsánatkérésre futotta. Olyan eset is volt, ahol egy részegen, ájultan fekvő diákot orális szexben részesített egy lány, de aki két évvel később úgy döntött, hogy szexuális erőszak történt. A gyanusítottat mellette szóló bizonyítékok ellenére kirúgták..

Az SJW-k befolyását mutatja, hogy még az amerikai elnök hivatkozott arra az általuk mindehol lobogtatott statisztikára, amely szerint az egyetemeken minden ötödik nő szexuális támadás áldozatává válik. A valóságban az arány az igazságügyi minisztérium tanulmánya szerint 0,61% a hallgatóknál és 0,76% a nem hallgatóknál, tehát a kampuszok biztonságosabbak, mint a külvilág.

Azt hiszem, hogy bevezetésnek elég lesz ennyi. A következő bejegyzésben az SJW-k "nerd" kultúra elleni háborújáról lesz szó.
31 komment