Az előző posztban az SJW-izmus főbb tételeiről írtam. Most az ideológia követői által leginkább támadott területről lesz szó.
Jelenleg a kulturális háború legnagyobb csatái a "nerd" (magyarul "kocka") kultúra területén zajlanak. Ide értendők például a STEM (tudomány, technológia, mérnöki, matematika) területek, a játékos, a képregény, és a scifi szubkultúra.
Ez egy bonyolult, több dimenziós konfliktus. A szerepői nem minden fronton ugyanazok, az azonos oldalakon lévők között előfodulnak véleménykülönbségek és itt is igaz, hogy az ideológiák melletti elköteleződés egy spektrummal írható le.
Az SJW narratíva középpontjában az a "probléma" all, hogy ezekben a szakmákban és hobbikban a nők és a "marginalizalt" kisebbségek részvétele a társadalmi arányuknal jóval kisebb. Ez valóban tény. Például a vezető amerikai technológiai cégeknél a technikai munkakört ellátó nők aránya általában 10 es 30 százalék között van. A hardcore gamer közösségek is túlnyomóan férfi többségűek. Ennek az oka nem egészen tisztázott, a tudományos bizonyítékok több biológiai és kultúrális tényező összejátszását sejtetik a háttérben. Az árulkodó jel mindenesetre, az adatok szerint minél szabadabb és egyenőbb egy ország, annál nagyobb különbségek figyelhetők meg a férfiak és nők pályaválasztásában és annál kevesebb nő választja a STEM területet. Erre ésszerű magyarázat lehet, hogy ezeken a helyeken a nők kevésbé vannak rákényszerülve, hogy jól fizető szakmákat válasszanak. Azt csinálhatják, amihez kedvük van.
Az SJW/feminista logika szerint azonban a különbség egyetlen oka az itt strukturálisan uralkodó kirekesztő, rasszista/szexista kultúra és az általa berögzített káros társadalmi elvárások. A kockákat gorombának, érzéketlennek gondolják, akik "toxikusan férfias", aggresszív viselkedésükkel kiutálják a nőket és a színesbőrűeket (PoC-ket) maguk közül.
"A probléma, hogy a kultúra tudatosan vagy tudattalanul kirekesztő és az emberek olyan viselkédest mutatnak, amely kizárja a nőket -és valószínüleg a színesbőrű embereket- vagy megakadályozza az előrementelüket."
A PoC-knél ennek (még az SJW-k szerint is) lehet némi köze a szocio-ökonómiai helyzetükhöz is (ami szintén az elnyomásukra vezethető vissza), de a nők esetében ez nem lehet tényező. A különbséget csakis diszkrimináció és/vagy káros normák okozhatják. Hiszen a férfiak és a nők eredendően tökéletesen egyforma gondolkodásúak, csak kesőbb a (patriarchális) nevelés hatására válnak különbözővé. A kislányokat a szüleik és tanáraik már egészen kicsi kortól eltérítik a tudományos és mérnöki pályáktól. Később pedig állásinterjún és munka közben kell megküzdeniük a szexista, nőgyűlölő interjúztatókkal, főnökökkel, kollégákkal.
Éppen ezért az SJW-k szerint a megoldás a kockák megnevelése, a kultúrájuk megváltoztatása.
Az utóbbi egy évben, mióta követem az eseményeket, az SJW-k össztüzet zúdítottak erre a területre; a tudományos világ, a nerd kultúra problematikusságával foglalkozó cikkek százai íródtak, tucatnyi hastag kampány és online petició indult, komment-háborúk zajlottak, tömeges kitiltások történtek. Nézzünk néhány példát.
Donglegate
Egy, a 2013-as PyCon kiállításon tartott prezentáció alatt a nézők soraiban ülő két programozó egymás között nagy "dongle"-ekről (számítógépbe bedugható eszközökről) és a forráskód villázásáról (forkolásáról) viccelődött.
Az előttük lévő sorban lévő nő, Adria Richards ezen annyira felháborodott, hogy nyilvános megszégyenítés céljából lefényképezte a két férfit, majd kitette a fotót a Twitterre:
Ritchards később úgy indokolta a tettét, hogy látott egy kislányt a nézők között és arra gondolt, hogy az így viccelődő férfiak tartják távol a kislányt a technológiai ipartól.
A hír gyorsan elterjedt. A kiállítás szervezője látva, hogy mi történt kivezettette a két férfit a nem megfelelő viselkedésük miatt. Az egyik férfit végül ki is rúgták a munkahelyéről. Szerencsére Richards sem úszta meg, mert a botrányokozás miatt őt is kirúgták.
Shirtgate
Miután tavaly az ESA robotszondája leszállt 67P/Churyumov–Gerasimenko nevű üstökösre, az ezt ünneplő sajtó-eseményen a programban résztvevő egyik tudós, Matt Taylor pinup lányokkal diszített ingben jelent meg.
Új követelmény a tudósoknak: Nem lehetsz szexista disznókutya
Nőgyűlölet az irányítóközpontban
Hétköznapi szexizmus - Amikor egy ing több, mint egy ing
Miért bosszantja a nőket a tudományban a Rosetta tudós ruházata? - Az ESA le tud szállni egy robottal egy üstökösön, de nem látja az orra előtt lévő nőgyűlöletet
Nem érdekel, hogy leszálltál egy űrhajóval egy üstökösre, az inged szexista és kiközösítő - Kis lépés az embernek, de három lépés hátra az emberiségnek
Az nem baj, hogy az inget egy nő tervezte és hogy a média tele van magamutogató meztelen nőkkel. Ha egy férfi szexuálisan vonzó nőket ábrázol, bemutat, visel, akkor a nőket objektifikálja, tehát szexista. Ez a baromság máshol is előkerül, mint ahogy majd láthatjuk.
Tim Hunt
Hasonló kamány indult Tim Hunt nobel díjas biológus ellen, aki egy Szöuli konferencia után, a Koreai Nők Tudományos és Technológiai Szövetségének ebédjén tartott beszédében így viccelődött:
"Furcsa, hogy egy olyan sovininisztát, mint én megkérnek, hogy női tudósok előtt beszéljek. Hadd mondjam el a problémámat a lányokkal. Három dolog történik velük a laborban: Szerelmes leszel beléjük, ők lesznek szerelmesek beléd, vagy ha kritizálod őket, akkor elsírják magukat. Talán külön laborokat kellene csinálnunk a lányoknak."
Majd így folytatta:
"Most komolyan, le vagyok nyűgözve Korea gazdasági fejlődése által, amiben a női tudósok kétség kívül fontos szerepet játszottak benne. A tudománynak szüksége van a nőkre. A tudományt művelni kell az akadályok és az olyan szörnyek ellenére is, mint én".
A beszéd után a konferencián jelen lévő brit újságíró, Connie St. Louis Hunt képével együtt ezeket twittelte:
"Tim Hunt, Nobel-díjas tudós a koreai nőkről szóló ebéden: Soviniszta vagyok és a lányokat külön laborban kell tartani."
A befolyásos női mintakép Korai női tudósok által tartott ebéden voltam. Teljesen tönkretette a szexista felszólaló Tim Hunt, a Royal Society [tudományos akadémia]."
Arról lehet vitatkozni, hogy ízléses volt-e az adott idézet, de St Louis az eseményről írt cikkjében úgy mutatta be az egészet, hogy a kontextus szempontjából fontos dolgokról nem tett említést. Nem írt a "most komolyan" retorikai fordulatról", a nők dícséretéről vagy arról, hogy Hunt egy laborban ismerte meg a feleségét. Úgy állította be Hunt-ot, mint aki komolyan nemileg szegregált laborokat szeretne. A cikk az interneten, a közösségi oldalakon és a nyomtatott médiában botrányt indított, ahol a lapok szó szerint átvették St Louis állításait.
St Louis médiában dolgozó barátai (az egyik a New York Times cikkírója és az MIT újságírás professzora) azonnal kiálltak azon állításai mellett, hogy Hunt komolyan gondolta a nők szegregációját és hogy sohasem dícsérte őket. Ezt a narratívát ezután átvette több tucat hírforrás, akik szintén nem tőrődtek a St Louis által leírtakkal ellentétes bizonyítékokkal. Nem számított, hogy St Louis elferdítette a valóságot és hogy Hunt női ismerősei és tanítványai szerint esetében a nőgyűlölet fel sem merülhet, a tudóst a média Matt Taylorhoz hasonlóan, a tudományos világ szeximusának szimbólumává kiáltotta ki.
Hunt még hazafelé tartó járaton ült, amikor a munkahelyének, az University College Londonnak a dékánja felhívta a feleségét azzal, hogy ha Hunt nem mond le azonnal, akkor kirúgják. Az egyetemen senki nem próbálta az ő verzióját meghallgatni vagy függeten forrásból meggyőződni a St Louis által leírtakról. Két kollégéja is követelte a bizottságokból, az egyetemről és az akadémiából történő eltávolítását. Hunt lemondani kényszerült nem csak ezekről a helyekről, hanem Európai Kutatási Bizottságból is.
Ebben az esetben is az a jelenség játszik főszerepet, hogy a média a kicsiktől a legnagyobb olvasottságú és presztizsű lapokig tele van ideológiailag motivált, narratíva-vezérelt, etikával nem törődő újságírókkal.
Ebben az írásban a szerző jól rátapint a lényegre:
"A polikailag elkötelezett szerkesztőknek és újságíróknak egy sztori, amely tökélesen megerősíti a gyanúikat és előítéleteiket az általuk ellenségnek gondoltakról, túl jó, hogy leellenőrizzék."
GitHub
Pár hete az SJW szimpatizáns vezetésű GitHub repo szolgáltatás eltávolitott egy projektet, mert a kódban a "retard" (retardált) szót használták. A fejlesztő válaszul a "git"-re cserélte le a szót.
Ugyan ez a cég nem rég ilyen CoC-t (házirendet) vezetett be:
"Különösen honoráljuk a diverzitást kor, nem, nemi identitás vagy kifejezés, kultúra, etnikum, nyelv, nemzetiség, politikai hit, szakma, rassz, vallás, szexuális orientáció, szocioökonómiai státusz és technikai képesség. Nem toleráljuk a diszkriminációt a fenti védett jellemzők alapján, beleértve a fogyatékosságot."
Ez nagyon szép csak hogy ezt is irja:
"Az open source közösségünk előbbre helyezi a kirekesztett emberek biztonságát a privilégizált emberek kényelménél. Nem foglalkozunk olyan panaszokkal, amelyek:
-Reverzizmussal kapcsolatosak beleértve a fordított rasszizmust, fordított szexizmust és a cis-fóbiát [a biológia nemüknek megfelelő identitással rendelkezők elleni fóbia]"
Ez a jól ismert kettős mérce. Felfelé ütni szabad, lefelé ütni nem. De van még finomság. Zaklatásnak számít "A fizikai kontaktus és a szimulált fizikai kontaktus (pl: szövegbeli leírások, mint az "ölelés", "hátvakarás")"
Ezt a CoC-t nem sokkal a kiadása után a nagy visszhang miatt felfüggesztették, de a tanulságot itt is le tudjuk vonni: Az SJW-izmus nem áll meg személyes keretek között. Az SJW-k aktívan propagálják azt munkájuk során is.
#GamerGate
A GamerGate mozgalom volt az első olyan közösség, amely nem csak hogy sikerrel verte vissza az SJW-izmus térhódítását, hanem súlyos válaszcsapást is tudott mérni arra.
A játékosok és az SJW mentalitású újságírók által dominált játékos média között a felszín alatt évek óta meglevő feszültséget tavaly augusztusban egy igazából jelentéktelen esemény pattintotta ki. Egy Eron Gjoni nevű programozó egy blogposztban azt állitotta, hogy az indie játékfejlesztő exbaratnője, Zoe Quinn a kapcsolatuk alatt emocionálisan manipulálta és legalább 5 emberrel megcsalta, akik közül az egyik a Kotaku-nak dolgozó Nathan Grayson cikkíró volt. Ekkor a gamer közösségben elindult a pletyka, hogy az újságírók között különösen otthonosan mozgó, velük jóban lévő ZQ az általa fejlesztett "jatek" pozitív értékeléséért cserébe szexuális szolgáltatásokat adott. Ez konkrétan végül nem bizonyosodott be, de az igen hogy a nőt számos prominens újságíró támogatja Patreon-on keresztül. ZQ-nek ezen kívul volt meg pár gyanús ügye, amiért további kritikák érték és nem éppen finom stílusban beszéltek róla. Ezzel párhuzamosan, a játékok gender feminista ideológa alapján történő megreformálását szorgalmazó, azokat videókban kritizáló Anita Sarkeesian kapott pár halálos fenyegetést.
Azt addig is tudni lehetett, hogy az újságírók túl szoros viszonyt ápolnak a játékfejesztőkkel és a munkaadó cégeikkel (utaztatás, ajándékok, PR szöveg leadása cikként). Nem is ez, hanem a játéksajtó Zoepostra adott válaszreakciója indította indult el a lavinát. Augusztus 28 és szeptember 1. között egy tucat cikk jelent meg, amelyek a gamer identitás és kultúra haláláról szóltak, közös narratívában okolva ezért azok szexista jellegét és nőgyűlöletét.
A sort a feminista Leigh Alexander cikke indította a GamaSutra-n. "A gamereknek nem kell a közönségednek lennie. A gamereknek vége" című cikkében Alexander a szubkultúrát "buta szardobálókból", "siránkozó hipervásárlókból", "gyerekes internet-vitatkozókból" állonak nevezte és azt a véleményét hangoztatta, hogy a fejlesztőknek nem kell ennek a kultúranak célzott játékokat készitenie. Ugyan ezen a napon más site-okon nyolc ugyanilyen hangvételű írás jelent meg. Ezekben és a következő napok cikkeiben következetesen összemosták az Anita Sarkeesian-t fenyegetőket az őt legitim kritikával illető nagytöbbséggel. A jatéksajtóban és később a mainstream médiában megjelent vélemények szerint a Zoe Quinn-t, Anita-t és más feminista aktivistákat ért kritikák motivációja kizárólag szexizmus és nőgyűlölet és hogy a #GamerGate (amit egyébként Adam Baldwin szinész használt először Augusztus 28-án) támogatók célja a nők kiszorítása a játékvilágból, mert féltik tőlük a kis férfiközpontú, macsó világukat. Olyan érveket hangoztattak, mint hogy a jatékosok 52%-a már nő, ezért a játékfejlesztőknek az ő "igenyeiket" kellene figyelembe venniük és nem a férfiakét. (később ez kiegészült a rasszizmus és az etnikai kisebbségek kiutálásának vádjával is). Ezzel csak két baj van: Egyrészt, az 52% úgy jön ki, hogy beleszámolják a közösségi oldalakon (Facebook) és mobilon játszókat is, amelyeknek semmi köze a szubkultúrát definialó komplex és kompetitív játékokhoz, ahol a nők aránya átlagosan egy a héthez. Másrészt a tevékenységük alapján egyértelmű, hogy a kritikusok nem pusztán több, nőknek szóló játékot szeretnének (amivel nem is lenne semmi baj), hanem a férfiaknaknak szólókat akarják eltűntetni.
Anita és az SJW média klikk szerint túl sok az olyan játék, ami káros "trope"-okkal (értsd: bármilyen heteroszexuális férfiak által vonzónak talált karakter, bármilyen nőt ért erőszak) van teli és a szexizmust és a nőgyűlöletet erősíti.
A játékoknak propagálniuk kell a diverzitást:
-Az idén megjelent Witcher 3 nevű játék készítőit támadták, számonkérve rajtuk a diverzitást, mert a játék szereplőinek egy kivételével fehér a bőrszíne. Válasz nekik: "Ez a játék egy konkrét középkori lengyel/szláv mitológia alapján készült, amiben nincsenek színesbőrűek". Erre az SJW-k: "Akkor is rasszisták vagytok, a diverzitás fontosabb, mint a korhűség". "Ha elfek és szörnyek lehetnek a játékban, akkor PoC-k is"
A nők elleni virtuális erőszak elfogadhatatlan:
-Szintén a Witcher 3-ban az egyik női főszereplőt "szukának" és "kurvának" hívják a rosszfiúk. Az SJW-k szerint elfogadhatatlan, hogy egy kitalált világban, kitalált elkövetők csúnyán beszélnek egy kitalált nővel.
"A játékos nem tehet mást, mint hogy úgy kezeli ezeket a női testeket, mint ami felett eljárhat, mert úgy tervezték és helyezték őket el a környezetben, hogy ez legyen az egyetlen céljuk. Az értelme az egésznek, hogy a játékosok a gyanútlan virtuális női karakterek meggyalázásával perverz élvezethez jussanak."
Az mindegy, hogy a játékban nem csak pontosan ugyan ezt lehet csinálni a férfiakkal, hanem őket le is lehet vetkőztetni és kukába lehet dobni.
"Semmilyen, a háttérdíszítésnek használt női karakterekkel kapcsolatos dizájn, viselkedés és mechanika nem bátorít az emberi empátiára....Mint egy szexgép, nincs semmilyen egyéniségük, nincs saját történetük, a játékosoknak sosem kell azonosulni vagy törődni velük azon kívül, hogy szexuálisan vagy anyagilag mit nyújthatnak."
...mint ahogy a játékban mellékszereplőnek használt férfiak tömegének esetében.
-Hasonlóan az Divinity-hez, a GTA5-ot is azért kritizálták, mert a játékosnak lehetősége van a játékban nőket ölni. Itt sem számít az a kb. 500 férfi, ami minden egyes megölt nőre jut.
A férfiaknak vonzó karakterek károsak, mert "tárgyiasítják" a nőket és a "férfi nézést" (male gaze) erősítik:
A gender feminista elmélet szerint ha a férfiak megbámulnak egy szép nőt, akkor a "férfi nézést" alkalmazzák és a nőre tárgyként tekintenek, ezért minden, számukra vonzó női ábrázolás bűn (lásd még Shirtgate).
-A Bayonetta 2-t, amelynek egy női tervező által megalkotott főszereplője az erős, határozott, önálló nő mintája lehetne, a játéksajtó néhány tagja "égbekiáltó túlszexualizáció"-val, "szexista cinkosság"-gal jellemzte és pontozta le.
Anita szerint "Minden, Bayonetta dizájnjával, mechanikájával, karakterével kapcsolatos dolog kifejezetten a heteroszexuális férfiak szexuális élvezetének készült". Vagy: "Csalódottan látom, hogy a legtöbb Bayonetta 2 játékteszt teljesen figyelmen kívül hagyja vagy még dícséri is szégyentelen szexizmust és a "férfi nézés" vérlázító használatát."
-A Divinity: Original Sin nevű játék borítóját a készítő a rajta szereplő nő sokat felfedő melltartó-dizájnja elleni SJW tiltakozás hatására megváltoztatta. A játék egyik művésze és animátora szerint kénytelenek voltak meglépni, mert:
"Az újságírás világában vannak csatornák, amelyek aggresszíven állnak mindenhez, amit a legkisebb mértékben is szexistának találnak és sok esetben megtagadják hogy az ellenzők szóhoz jussanak a kritika és reakciók [hozzászólások] letiltásával a blogposztjaik és cikkeik alatt."
A játékok politikai vélemény alapján történő lepontozása nem csak azért probléma, mert etikátlan, hanem mert a hihetetlenül túltelített piacon az egy-egy játékba az összes erőforrásukat belerakó kisebb fejlesztőcégeknek ez végét jelentheti.
A "mentsd meg a nőt" sémák ártalmasak:
Az olyan játékok, mint a Mario és a Zelda problémásak, mert a nőket mutani védtelen helyzetben a szexizmust erősíti.
Az egész nagyon emlékeztet a 90-es 2000-es évek morális pánikjára, amikor a hírhedt Jack "A számítógépes játékok erőszakot okoznak" Tompson folytatott alaptalan hadjáratot a játékipar ellen. Akkor játékmédia kiállt a játékokért, most azonban (még a ZQ fele incidensben nem érintettek is) teljes mellszélességgel a támadók mellé álltak.
A "gamerek halottak" cikkek volt az a pont, amikor a felgyülemlett feszültség kirobbant. A #GamerGate egyszerre mindenhol téma lett...volna, ha a Narratívának bedőlő, SJW-knek aláfekvő vagy maguk is SJW site-ok el nem kezdték volna cenzúrázni az erről folyó vitát: A 4chan-en topicok törlése, majd a téma teljes betiltása, a Redditen hozzászólások tömeges törlése, shadowbannolás, a NeoGAF fórumon törles, kitiltások, a Verge-en kommentek cenzúrázása történt (A Reddit külön megérdemelne egy cikket, ahol a vezetés célul tűzte ki, hogy megtisztítsa a site-ot a nem megfelelő véleményektől). Erre aztán még többen felfigyeltek. Az előtte néhány száz főt tömörítő mozgalom sok tízezer fősre dagadt.
Hamarosan az is kiderült, amit már addig is gyanítani lehetett, hogy a cikkek gyors egymás utáni időzítése nem volt véletlen. Kiszivárgott ugyanis a GameJournoPros nevu, 150 cikkíró és szerkesztő (pl. Polygon, Kotaku, Destructoid, The Escapist, Game Informer, Ars Technica, QVC, PCWorld, and IGN) tagot számláló levelezőlista tartalma, ami igazolta a korrupciórol, összebeszélésről és következetes cenzúrarol szóló vádakat. Például: A levlista készitője Kyle Orland (Ars Technica) szerint "a botrányt ürügyként kell használni Quinn munkájának népszerűsítéséree". Ben Kuchera (Polygon) a témától való tartózkodásra és a site-ok forumain való tiltásra, Andrew Groen (Wired) pedig egy kollaboratív ZQ-t támogató levál megírására ösztönzött. Ugyanitt utaltak arra is, hogy két újságírót a véleményük miatt feketelistáztak.
Vagy a Gawker nevű SJW médiabirodalom cikkírójáéhoz hasonló vélemények:
"Végtére is a GamerGate megerősíti azt, amit évtizedek óta tudunk: a kockákat folyamatosan meg kell szégyeníteni és alávetettség taszítani."
Mit akarnak valójában a GamerGate-erek?
Mivel a hashtag-et bárki használhatja és a mozgalomnak sem kijelőlt vezetése, sem kőbe vésett elvei sincsenek, ezért a legésszerűbb a GamerGate támogató egyének vagy csoportok többségének a véleményére hagyatkozni.
Ezek alapjan a GamerGate három dolog ellen való küzedelmrol szól:
-Etikai kihágások a játékmédiában (korrupt újságírók, klikkvadász címek)
-Személyes ideológiák propagálása (a játékos szubkultúra átpolitizalasa, extrém SJW/feminista ideológia rákényszerítése)
-Cenzúra (az ellentétes vagy politikailag inkorrekt vélemények betiltása, üldözése)
Szerintük egy ilyen kicsi iparágban az összefonódások elkerülhetetlenek, de azokat fel kell tüntetni a cikkekben. Támogatják az ötletet, hogy készüljőn több nőknek célzott játék és hogy legyen több női/színesbőrű szereplő. Azt azonban elutasítják, hogy minden játékra ráerőszakoljanak valamilyen kvótát és hogy bármilyen ideológia bármilyen módon korlátozza az alkotók szabadságát.
Az SJW-k tévképzetével ellentétben a gamerek és a GG támogatók tárt karokkal fogádjak a nőket és a kisebbségeket. Miért is számítana bárkinek, hogy ki van egy nicknev mögött? Több ezer nő, fekete, meleg és transz GG támogató van, akiknek a létezését a hivatásos sajtó és az egyéb SJW aktivisták meg sem említik, tagadni probálják (fake account-okra fogva), vagy olyan hülyeségekre fogjak, mint az internalizált nőgyűlölet/homofóbia/transzfóbia (amikor akkora az elnyomás, hogy az elnyomott azonosul azzal és észre sem veszi, hogy elnyomják). Hiába állt ki eddig minden egyes számottevő GG aktivista a feministákat ért fenyegetések ellen, hiába tiltja ezeket a szabályzat az összes GG fórumon, hiába csak néhanyat lehet a GG-hez kötni (úgy, hogy tartalmazza a GamerGate szót) és hiába kapnak a GG támogatók hasonló arányban fenyegetéseket, a mainstream és jaték sajtó számára csak a "A GG egy reakciós gyűlölet-kampány, ami utálja a nőket" narratíva létezik. Az annak ellentmondó tényeket teljesen figyelmen kívül hagyják. Emellett az is teljesen világosan látszik, hogy a korábban szövettségesnek tekintett újságírók nagy részének gőze sincs az internetes kultúrákról.
A többségben baloldali-liberális GG támogatókat csalódás volt, hogy a mérsékeltnek gondolt baloldali média szereplőinek nagy része ugyan olyan igénytelen, lusta és elvakult, mint a jobboldal méltán kinevetett legrosszabb példányai. Csak néhány mérsékelt hang van, aki részben elismeri a GG oldal igazságát. A Wikipedia-rol szintén kiderült, hogy SJW fertőzőtt terület. A Narratíva alapján megírt Gamergate szócikket néhány szerkesztő az élete árán is őrzi. Olyannyira, hogy a sorozatos szabálysértéseik miatt ötüket végleg vagy részlegesen ki is tiltottak a siteról. Az SJW sajtó persze ezt is úgy állította be, mint ha a meggyőződésük miatt történt volna.
Hol tartunk most?
A hihetetlenül ellenséges légkör ellenére a GG mozgalom sikeresnek tekinthető. Az önhitt SJW média klikk eredeti célja, az ellenállás gyors leverése, totális kudarc volt. A saját kis elszigetelt világukban élő klikk tagjai súlyosan túlbecsülték a közösség feletti véleményformáló erejüket és alábecsülték a gamergaterek intelligenciáját. Stratégiai hiba volt olyan ellenfeleket választani, akiknek a hobbija bonyolult problémák kitartó próbálkozással történő megoldása és akinek a digitális világ hazai pálya. A teljes letámadókampány alávetetségbe taszítás helyett egy szörnyet hozott létre, amely minden egyes lépésüket nagyítóval figyeli, közszemlére teszi a hibáikat és véget nem erő levélkampányokat folytat a hirdetőik felé. A sokszor anyagi gondokkal küzdő. fenntarthatóság határán egyensúlyozó site-okat ez nagyon rosszul érinti. A hirdetők ugyanis semmitol sem írtóznak jobban, mint a botránytól, mert nem engedhetik meg maguknak, hogy a nevük mérgező brandekkel kerüljön kapcsolatba. Ezért inkább szép csendben távoznak. A Kotaku-t tulajdonló Gawker médiabirodalom már az első két hónapban "hétszamjegyű" (milliós) összeget vesztett emiatt.
A moralitás önjelölt védelmezőinek minden médiafölény és hazugságkampány ellenére sem sikerült lenyomni az ideológiájukat a játékosvilág torkán. A gamerek között az SJW ideológia és terjesztői közutálatnak örvendenek. Elég csak megnézni az SJW oldalak kommentjeit (már ahol még engedik) vagy a Youtube az Anti-GG videók like-dislike arányát. A kvázi GG főhadiszállásnak számító KotakuInAction subreddit tagjainak száma minden egyes ál-botrány hatására ezres számokkal nő. Az AAA fejlesztőcégek pedig az SJW-k várakozásaival ellentétben a GG elítélése helyett mély hallgatásba burkolóznak. Ezeken túl, a GamerGate mára kezd túlmutatni a játékokon, az az SJW ellenes harc mintája lett. Már az amerikai konzervatív is kezd felfigyelni rá. A GamerGate-en belül kezdeményezések törekvések vannak arra, hogy más, SJW támadás alá kerülő szubkultúráknak segítsenek megszervezni az ellenállást.
